Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

IPOLYI ARNOLDTÓL. 81 Nem, Uraim ! nekünk erőfokozással is meg kell hódítanunk minden tért, melyet hanyagságunk és egykedvüségüuk elvesztett Fel kell szednünk minden emléket, bármily csekély is, és régi fényébe vissza kell helyeznünk, mely csupán lelketlenségünk és gondatlanságunk miatt enyészett el. Vissza kell hódítanunk, a mint tehetjük, mind azt, mit lelkesebb atyáink szereztek, és mit utánok a gyávább ivadék eltékozlott és veszni hagyott. Elég volt eddig viselni tétlenül a sors csapásait ; elég, egykedvűen nézni, mint veszett és dőlt romba mindenünk. Most kiindulhatunk már egyszer az örökség keresésére és visszaszerzésére. Ma nemcsak hogy fel kell ismernünk a multat, hanem jelen kicsinyes felfogásunkkal és állapotainkkal szemben, fel kell emelnünk azt, mit még mindig nem helyeztünk tudományosan elég magasra ; és ha másért nem, legalább például és okuláséi. Hódítsuk meg azért nemzetünknek e tért is teljes erőnkkel, és ha felszedtük hagyományait, töredékeit, toljuk küljebb rajta határainkat és foglaljunk velők állást és nagyobb tért a nemzeti művelődés és alkotás világában is. Mert a kinek nincs képessége szerezni, foglalni és hódítani, épen ugy a birtok, a hatalmi állás, valamint az eszmék és műveltség terén, az tegyen le a hatásról és befolyásról, helyezze magát a szűk védelmi álláspontra, mignern körül kerítik. Szegődjék más katalmasabb, műveltebb hódító szellemek uralma alá és szolgálatába ; mert máskép most már meg sem élhet. De ne beszéljen azutáu önállásról, befolyásról ; mert a magánéletben a magát megvonással és visszahúzódással még csak megállhat talán ; de nem a független s önálló szabad nemzetek és birodalmak sorában, nem az államok életében. Nemzetünk úgy látszik ezt feledni kezdé, és mintha lemondani akarna már ez életfeltételről. De nem így nyerte ám életét, nem államát, nem egykor még dicsőségét is. Meghódította magának e földet s annak kincseit ; meg népeit s jövevény bevándorlóit, ezeknek is pedig épen a legjavát, mely azonnal elfogadta a nemzet magasabb szellemét ; és csak a legvadabb, legdurvább eleme az idegen népnek s egyéneknek maradhatott tőle idegen. Meghódította azután ezzel népei nyelvét és culturáját is magának, annyira, hogy még ezek is adóztak nyelvének és polgárosodásának. Mindannyira rá-Századok. 1878. 6