Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

80 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. és politikai élete és ismerete mellett, ki fogna még akkor lelkesedni apró irodalmunkért, költőink és Íróinkon, állami és közéletünkért ? Ki fogja ezeket magasra emelve méltányolkatni ? De mondjuk meg a cosmopolitismusnak s a kyperkritikának, kogy ez a mienk, kogy azért csakis mi lelkeseiketülik, kogy azért kell nagy gondot a kicsinyre is fordítanunk. Hogy ez az apró Argos és Ithaka a mi kazánk, és azért nagyobb és kedvesebb nekünk a nagy világ birodalmainál. És ka nincs ama jelentéktelen kis kazák apró hőseinek Homérja, ki őket oly műmagaslatra emelje, ki tudott volna felölök, ki Ackill- és Ulyssesről ? Míg ez által a világhódító Nagy Sándor is dicsőségük fénykörében lelkesedve kőstettekre, megirigyelte vala a költő hősdala által emelt nevöket és liiröket. Nekünk költészet sem kell hozzá, csak ismeret és tudomány, bogy őskorunkat és emlékeinket végre jobban ismerjük, s a valóságban szebbnek és többnek lássuk, mint eddig az üres romban láttuk, és a rajongáson kivül ismertük, akár a történet, akár a költészet fátyolán át. Csak mélyebben be kell katoluunk s összeségében magasi) felfogással kell tárgyalnunk nemzetünk müveltségtörténetét, kogy uj világításban álljon előttünk. Ez irányban mondhatjuk, hogy azt eddig nemhogy emelte vagy fokozta volna valaki, de sőt mindenki elkanyagolta, mindenki pusztította emlékeinket. A közel elmúlt kor még legalább sejtve talán, önérzetesen, ha üres phrasissal is, liangoztatá az ősök dicsőségét. De a mai erős kritikai érzék után egyszerre nemcsak annyira kiábrándultunk, hanem le is vagyunk liangolva, s oly apatkiába esünk majd a hazai és ősi iránt, hogy már kijárnak honfiaink, nálunknál jóval szegényebb nemzetek nyomorék története kétes liősei tetteinek felemelésére. S ámbár mi szívesen üdvözöljük a hazai tudományt minden téren és büszkék tudunk lenni bármily aprós vívmányaira is; de azért nem követjük sem ama rideg lelketlen felfogást, mely csak az idegenen, nagyon és kicsinyen, tud lelkesedni ; mig a miénken annyi a tenni való van; és nem követjük ama históriai fatalismust, mely nemzet történetét a természettani szabályok anyagának tekintve, a kistóriának uj törvényt és czélt akarna ezzel nyitni. Mert a kik valami végzetnek adják magukat előre oda, s nem készek küzdeni a végzetek ellen is, azok a végzet áldozataivá lesznek.