Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

78 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. zett vagy valócli műértőt is. Ennek azután az emberi külömböző körülmények szerint, verdictje úgy is szólhat, hogy bizony nincs is hát azon semmi. »Selejtes rosz mű, magától is le fog dőlni, egészen újból kellene azt építeni, ha fen akarjuk tartani ; jelentéktelen holmi, alig van rajta valami stiláris rész« ; holott sokszor maga az emlék alkotása már az. De válaszoljuk mindjárt nekik, hogy nincs azon elhagyott középkori kapu- bástyavárda- sat. torony, melyet műrészletei annyi rombolása után is ne lehetne berakott ablakai kinyitásával, tetője stílszerű emelésével, ugy nevezett sátorfedéllel, toronykákkal és csúcsokkal a mostani egyhangú városok érdekes díszévé tenni, még pedig olcsón, csak érteni kell a dologhoz. Ha még eme úgyszólván utilitarius érvek daczára is lenézzük, elhanyagoljuk és leromboljuk emlékeinket, ennek oka és baja azután még mélyebben is rejlik, mi ellen alig van már orvosság. Egyik lehet a személyes érdek, a nemzeti és közérdek ellenében. És ehhez nincs mit szólnunk, maga jellemzi s elitéli magát. Más, ama legcrassusabb oktalanság és tudatlanság, melyet némileg már jellemeztem, de mely ellen a német költő ismeretes mondata szerint az istenek is hasztalan küzdenek: és mit a latin mondat: »ars non habet osorem nisi ignorantem« még inkább jellemez. De van egy harmadik is, emennek épen ellentéte. Ez a valónál is magasabb tudás, a hyperkritika, és miután ez e téren nálunk is emelgeti már fejét, műemlékeinkkel szemben talán ennek is végre mint ellennek szemébe itt nézhetünk egyszer. Alapja ugyan ennek is a lelketlenség és kegyelet hiány, a fanyar tudósi gőg és fitymálás, mely semmit, vagy csak semmi hazait nem lát szépnek és nagynak, ha csak nem a külföld művei legmagasb mértékével mérhető, vagy épen érdeke nem kívánja, hogy azt mégis jobbnak lássa. Az ily világot tanúit és látottnak csak a legremekebb mű a mérv, és csupán annak volna joga létezni, mint a strasburgi vagy kölni dómnak, nálunk talán még a jáki basilikának, vagy legfelebb az önök kassai dómjának. A többi mind szót sem érdemlő harmad-vagy negyedrangú mű. Ha azután annak jelentőségét csekélységében is ki tudjuk mutatni, felismerjük iskoláját, nyomozzuk műgyakorlatát, hogy mű- és műveltség-történetünkben kijelöljük helyét, a mi sajátlag a műemlékvizsgálatnak