Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

IPOLYI ARNOLDTÓL. 75 közeli vagy messzefekvő kőbányából temploma, hogy miért tartottak itt udvart Bocskayak, Bethlenek és Rákóczyak. Erre mind megfelel lakosainak, községének ama magas erélye, tehetsége és emelkedett szelleme, mely ily emlékeket tudott alkotni s emelni, s erre akár fejedelmeket, főpapokat és főurakat megnyerni, valamint megfelelő művészeket szerezni. Miért nem tudta azt más város igy tenni? Vagy miért nem tudjuk ezeket ma csak föntartani is ezered résznyi költséggel, mit az atyák emelni tudták ? Vagy miért hogy épen absolute nem tudunk emelni műemlékeket, mint akkor megfelelőt legalább a kisebb város is tudott ? Valahányszor igy a bécsi Sz. István domot és a budapesti kis egyházakat, a prágai dom csonka tornyát és remek, de befejezetlen szentélyét láttam, mindig megfejtettnek látszott előttem a nagy történeti probléma, hogy lett Bécs egy nagy birodalom szélén, legkisebb és legszegényebb tartományában, birodalmi fényes székvárossá. Valóban e néma műemlékek e vizsgálat világára megszólalnak mint akár Memnon szobra, és beszélnek, kezdve akár az őskori kőbaltától a gót torony csúcsáig. A nagy és tehetséges népek, a hatalmas uralkodók ereje mindenkor a kiváló monumentális alkotásban nyilatkozott, és ez tette őket sajátlag nagyokká : Vegyük akár az athenaei köztársaság perikiesi korszakát, vagy Róma caesarjai uralkodását. S ugyanazt tanúsítják már az ősvilág hatalmas birodalmainak, akár Egyptom és Assiriának nagy emlékei. Egyaránt jelzi ez a középkor magasabbra emelkedett birodalmait és városait, Róma és Plórencz, Paris és Köln stb. vetekednek ebben ; mint ezt a űórenczi akkor legvirágzóbb köztársaság fennebb már idéztem tanács-határozata leghivebben fejezi ki : a jeles népek legnagyobb eszméje abban nyilatkozik, ugy mond, hogy közművei épen ugy bölcsességének, mint nagylelkűségének és hatalmának legyenek jelzői. S épen igy hangzik még a műhanyatlás korában Páris emelkedett polgárainak közvéleménye. Midőn a IV. Henrik által monumentális izlésben'arkádokkal díszített párisi place royal egyik házát valami fukar szatócs megvásárolván, ennek nagy ablakai egyikét szűkebbre falaztatta, a párisi tanács 300 livres bírságot vetett rá s helyreállításra Ítélte. A polgármester De la Pommerau Robert az esküdteket intve, szólott : »Polgártársak, le-