Századok – 1878
Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.
76 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. gyetek ez esetben szigorúak. Emlékezzetek meg arról, liogy a nemzetek nagyságuk hanyatlását, a közszellemnek enyésztét s a barbárságba sülyedést, mindig nagy műemlékeik lerombolásával kezdik. Egykori nagyságukból törpékké süllyedve, igyekeznek kőbe irt történetök nagy emlékei lerontásával lelkiismeretük kiáltó szavát elfojtani.« És Páris valóban hű maradt máig e nagy traditióihoz. Most is évenként milliót meghalad az, mi csupán a város régi s uj egykázi emlékei fentartására van budgetébe beállítva. Alkotásai közt oly művek, mint Flandrin freskói sora és Viollet-le-Duc mesteri alkotásai állanak. Melyeknek csak tervrajzaival is a világkiállításokon egész termeket betöltött volt e város. És így mindig hivek maradtak a nagy elvhez a nagy elmék is. — Mert midőn a forradalom söpredéke mindent elsöpörve, végre a nagy emlékeket is megtámadta, a belőle kiemelkedett hatalom azonnal sietett azokat megóvni. Legyőzője Bonaparte mint hatalmas imperátor átmenve Cluni mellett, melynek híres monostori egyházát, a művészetnek századokon át ez egyik legnagyobb iskoláját, polgárai lerombolták, a város küldöttségének meghívására: térne be hozzájok: »Nem, válaszolá, — takarodjatok szememelől vandálok, kik a remek egyházat lerombolni hagytátok, nem akarom látni a várost, nem térek be hozzátok.« Ugy van valóban, nem lehet eléggé ismételni Páris mairje mondatát, »hogy a nemzetek nagyságának hanyatlását, a közszellemnek enyésztét, a barbárságba" süllyedést mi sem jelzi inkább, mint a nagy történeti műemlékek pusztulása.« — Mert mindig a nagy emlékek elhagyásával kezdik hanyatlásukat a nemzetek. Példa rá akár a virágzó Athén, akár a nagy Róma. Egykori nagyságukból törpékké sülyedve, igyekeznek végre történetök nagy emlékei lerontásával lelkiismeretök kiáltó szózatát elfojtaui. Vagy csak az első stadiumban még, mint nálunk, eltörpülve, a hanyatlásban nem vagyunk képesek azokat többé megérteni, nem fentartani; és mint ilyen, nekünk értelmetlen lomon sietünk legalább túladni ; városunkat alkalmatlan jelenlétöktől megmenteni. S ezzel azt még szépíteni, civilizálni véljük ha azokat eltávolítottuk az útból, mint a rongyos koldust az utczáról. De ezzel csak barbárságot és kegyelethiáuyt követünk el,