Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

IPOI.YI ARNOLDTÓL. mányban és művészetben magának meghódítani és szolgáltatni, vagy csak Mtelveivel ezek tehetségét öszkangzásba hozni. E miatt azonban épen szüksége van arra, hogy az intéző egyházi férfiú értsen az egyházi műarchaeologiához ; hogy tudja vezetni ebben a művészt s alkalmazni a műízlést magasabb czéljaira, a mint az az egyházi művészet virágzása korában valóban történt. — Ha akkor az egyház férfiai ez alkotások művészei és mesterei voltak, méltán elvárható, hogy ma legalább azok ismerői s intézői legyenek. Reméljük, hogy erre fog majd ismét vezetni papneveldéinkben az egyházművészet tanítása. Főkép ha az egyszersmind gyakorlati és szemléltető leend. Erre pedig legjobb szolgálatot tehetnek ismét az egyházmegyei muzeumok. Ha minden főpásztori székhelyen a megyei könyvtárral vagy papneveldével össze lesz kötve, nem mondom valami formális muzeum, hanem csak terem is vagy elzárt folyosó, melyben meglesznek a legszükségesebb építészeti s archaeologiai képes kiadások, liturgikai műtárgyak most olcsón beszerezhető mintái és leöntetei, tanításul s ismertetésül ; és letéve lesznek e mellett az egyházak használaton kívül helyezett, elrongyollott és töredezett régi műtárgyai, méltó fentartásul és tanulmányul, — már ezzel is szép és jó szolgálatot foguuk tenni e tanulmánynak s a fentartásnak egyaránt. Míg ma ott enyésznek és porlanak el egyházaink lomtáraiban. Hogy mi volna még ezentúl tovább teendő, mikép lehetne egyházi testületeink, szerzeteink körében az egyházművészet felélesztésére és gyakorlatára hatni, mily műiskolákat és műtermeket nyitni ? Azt, miután e tárgy kevésbbé tartozik ide, csak említeni akarom, hogy már rég máshol, esztergomi beszédemben előadtam, s azóta csekély tehetségem s körömhöz képest létesíteni is igyekeztem. A nagyobb és nevezetesebb kiváló műbecsü tárgyak terjedelmöknél fogva is, — mint például a szobrok, síremlékek és domborművek, melyek most, mint százuehányat közülök láttam és elszámlálni tudok, az egyházak zugaiban letéve, falába vagy épen kövezetébe berakva, dísztelenül és elrejtve léteznek, — méltán a nemzet muzeumában foglalhatnának helyet, ha az egyházak rajtok túladnak. Hol ezt a kegyelet tiltja és más körülmény nem engedi, megelégszünk, lia azokat a most könnyen létesíthető fősz-leöntetben is megnyerjük muzeumunk számára. Valamint