Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

70 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. hogy ennek kivitelét is már érdemes igazgatója megkezdte aZápolyák gyulafehérvári egyik szehb sarkophagjával. Mit majd a Hunyadiaké s történetünk más nagy alakjaié követnek. Csak akkor, ha ezeket legalább így egybegyűjtve s felállítva bírjuk muzeumunkban, fogjuk ismerni valóban közelebbről is műemlékeinket. Csak akkor fogunk majd szólhatni a nemzet történeti művészetéről. Őseink hű alakját, viseletét, öltönyeit, ékszereit, fegyvereit ezeken itt fogja tanulmányozhatni újra jobban nemcsak a nemzeti archaeologia, de történeti szobrászatunk, festészetünk és kisebb művészetünk is. — Ez adhat még talán egy ujabb nemzeti történeti műiskolának irányt és lendületet, ha a réginek alakjait egykorú erőteljes kifejezésű szobraikon ismerni tanuljuk. Mint az olasz sienai iskolának, mondják az adta báját és kecsét, hogy uj dómja alapjának ásásánál a XIII században a Grátiák szobrait hozták napfényre, melyek azontúl festőiknek előképül szolgáltak ; vagy mint Orcagna pisai Campo santo festményéről szól, hogy compositiója példányképeül a dom falánál álló antik Sarkophag Meleager vadászatát előállító domborműve szolgált ; úgy felemelkedhetik még ez emlékeken is cosmopolitismusából nemzeti képzőművészetünk ujabb iránya. Méltán helyet engedhet ezeknek muzeumunk csarnokaiban és folyosóin a nagyszerű antik művek leönteteinek sora. Ezek, melyekkel most már úgyis a művelt világ kisebb városai, muzeumai és ipariskolái el vannak méltán árasztva, majd a magyar műakadémiában foglalhatnak méltóbb helyet egykor. Mig nemzeti muzeumunk csakis hazai és nemzeti műtörténetünk emlékei tára leend. Ezeket keresi itt a honfi és a külföldi, ki nem járhatja be miattok az ország vidéki helyeit és templomait. Máris oly készlet áll ebből benne felhal, mozva egy egész subterraneum muzeumban, hogy ezek maholnap méltón felállítva, kétségtelen nagy hatással lehetnek műtanuló közönségünkre. A hol általában az eredeti nevezetesb műhöz nem juthatunk, állítsuk ki ha csak leöntetét is folyosóin. A Germán nemzeti muzeum helyesen felismerte már így feladatát. A súlyt nem a ritkának, nem a külföldinek megőrzésére fektette. Hanem saját múltja emlékeit, kezdve bár az okmánytól az ipartárgyig, ha máskép meg nem szerezhette, másolatban, leöntetben, rajzban, de minél teljesebb sorban és következésében igyekszik megsze-