Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

60 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. arczképeiket festettem. Nálunk, folytatá, még az ősök iránti nemzeti nagy kegyelet s a nem kissebb szegénység nem engedték, liogy az ivadék túl adjon atyái holmián. A divat elől nem vándorolhatott még annyi a lomtárba és zsibvásárra.« — Ismeretes egyébként is erre nézve, hogy valamint a föld hatalmasai, a fejedelmek, pápák és főurak voltak a nagy emlékművek alkotói s műgyüjtemények szerzői, akár a Mediciekig, Mátyásig s az újabb korig; úgy legújabban is a művelt népek gazdag főurai foglalkoztak rendesen a műtudománnyal. Blacas és Luynes berezegek, az Arundel lordok, Albanik és Caumontok művelék korunkban s emelék magasbra e tudományképen úgy fejedelmi vagyont igénylő szerzeményeik és gyűjteményeik, valamint nem kisebb költségbe kerülő fényesen illustrait archaeologiai munkáik kiadása által. Bár hogy legyenek is azonban ez állapotok jelenleg különféle osztályainknál, kétségtelen, hogy a műtörténeti emlékek értelmetlenségének, hogy úgy mondjuk, és elhanyagolásának mindannyinál, s az egész művelt közönségnél, mélyebben rejlik oka korunkban. A mint az újabb anyagi és szellemi haladás által az élet a teremtő s alkotó művészettől majdnem teljesen elvált, és a könnyebb, kényelmesebb, jutányosabban'gyártó mechanikus ipar felé fordult, elvesztette egészen amannak érzékét. A csin, a szép ma egyszerűn a divatos és pipere lett, a művészet elvált az 6lettől és csak mint diszítmény szerepel még, vagy legfelebb az érzék csilclandoztató művészet a zenében függ az élettel némileg össze, annak vig vagy mulatási perczeiben. Mert mig például az antik classicus- vagy a középkorban a műérzék annyira ki volt fejlődve, hogy a közönség ipar tárgya is műiparig emelkedett, izlést és műformát tanúsított a házi életnek közönséges, de becsesb vagy szilárdabb eszközein: a tálon és korsón, kilincsen és ajtópánton, addig ma a szükséges vagy hasznos csak a közönséges ipar és mechanikai gyártás, de nem a művészet tárgya lehet. E műérzék hiánya és a hasznossági elv cultusa megfosztotta az életet nemcsak a művészet alkotásától és nemes műörömeitől, hanem a művészet értelmétől s annak magasabb aspiratióitól is. Hozzá szoktatta e helyett holmi surrogát ékítmények és diszítmények használatához, melyekkel most a művészetet pótolja és hazudja. így ragaszt fel háza külső falára vakolatból és