Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

IPOLYI ARNOLDTÓL. 61 téglából készült classicus hellen vagy római oszlopsort és gypszből rá jóniai vagy corintlii oszlopfőt ; párkányzatára meander és trigliph díszeket sat., melyeknek semmi közük a művészettel, és miut szervezetlenül felraggatott holmi, a műértőben csak a rút pipere s oktalan felékítés benyomását téve, őt mosolyra késztik. Nem sokkal mond többet korunk műizlésének az a más neme sem, midőn széles aranykeretben felfüggesztett kis genre sat. többnyire épen oly alantas, mint rosz képekkel befüggeszti falát ; ezen tarka falfiókokkal akarváu ma pótolni a római capitoliumi vagy pompei ház falfestvényeinek organicus díszét, vagy a későbbi boisserienek változatos képmezőnyeit. Bármily ismeretes lehet mindez, jelzése és ismétlése mégis minden nyomon szükséges, mert ebben, egész mai műuevelésünkben rejlik annak legnagyobb oka, hogy nem becsüljük, lenézzük, leromboljuk valódi műemlékeinket; hogy nem ismerjük nemzeti műhagyományainkat, hogy nincs irántuk érzékünk, hogy egy szóval nincs és nem lehet azután életteljes művészetünk. Mert hogy egy vagy két építészünk és még talán szobrászunk is, sőt vagy három-négy festészünk van épen, a ki tudna valami művésziebbet alkotni, azt nem lehet még művészetnek nevezni. És ha azt, a mit a művészet rovata alatt a lapok adnak, olvassuk, százszor egyre színpadi vagy hangversenyi híreket kapunk. A közönség, a nép a többitől egészen idegen. Egy-két iró fellármázhatja. A kíváncsiság a nézőket oda viheti a képkiállításba. De hallani kell tájékozatlan felfogását, s azonnal észrevehetjük teljes tudatlanságát és minden műérzék hiányát. A műérzéket, a mütudományt csak épen ugy fejleszteni, nevelni és tanítani kell, mint minden más ismeretet és érzéket. És ime, Uraim, ez az ok, mely miatt legneinesb műemlékeink az értelmetlenség áldozataúl esnek. Ez az ok, hogy siket füleknek mondunk mesét, valahányszor még műveltebb közönségünknek, sőt tanúit férfiainknak hazai nem csak jelentéktelen romszerű, hanem bármily a műemlékről szólunk ; legyen az akár mindjárt phidiasi metop vagy belvederi Apollo. Ezek előtt, ha tudja, mily hírneves művek, csak ugy műveltségből szenvelgi, hogy érti, hogy érzi, hogy szép. Mert az ellenkező barbár dolog volna. De azért mégis jobb tetszik neki otthon a figuri gipsz siró gyermeke kály-