Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

IPOLYI ARNOLDTÓL. 17 3 ama félreismerlietlen szabálytalanabb, durvább alakítással és pliantastikus ábrákkal, melyekben minden európai nemzet jelenleg saját művészete kezdetét véli feltalálni, és melyek egyes tárgyai s alakzatai valóban épen úgy felérnek a késő római, mint az első keresztény korig. A francziánál ezt a merovingi, a spanyol és németnél az ostrogót és visigót, frank és alemanu az olasznál a longobard kincsnek nevezik. Mig nálunk, bol épen oly számosak leletei, ba nem számosabbak mint bárhol, ez a hun és avar népvándorlás és letelepedés kora. A párisi cluni gyűjteményben lévő spanyol guarrazari lelet, Recesvinthus gót király koronái, s a kalocsai bakodi-pusztai, ozorai és kún-ágotai sat. hasonló leletek ezek hosszú sorát képezik, melyeken az aranymű, a gránátkő, a sárkány és kigyófejek s egyaránt már keresztény képletek is mindenütt jelentkeznek. De ezek mellett már Ugor nemzetcsaládunk népeinek is mind határozottabb s a többi közül kiválóbb nyomai szintén mutatkoznak hazánkban : a mint a hunok a római uralomnak itt véget vetve, rövid ideig tartó államot alapítanak, majd utánok pedig az avarok jóval tartósabbat. Ez időből nevezetesen sok jellemző lelet tűn fel, mióta azt egyik kitűnő régiségtudósunk vizsgálatai kiváló tárgyává emelte : sajátos lószerszámok, szíjvégek , csatok, pitykék, ezüst edények és ruhadíszítmények, arany fülbevalók és karpereczek, nyaklánczok, gyűrűk és más ékszerek jellemzik e kort. Az előbbi bronz-fibula helyébe a csat lép, mely a gyapjukelme helyébe lépett bőröltönyt, a szíjat alkalmasabban képes összetartani. Mig a nép telepeit a nagy földalkotmányok, a földvárak, a győrök (King) vagy gyűrűszerű erődrendszer jelzik. De nekünk eme dús leleteknél s ama aranykincseknél is drágábbak amaz ujabban felismert ritkább tárgyak, melyek saját magyar nemzetünk vezéri korából valók. Ezt jelezheti többnyire még biztosabban az akkori idegen érmek kora, melyek e leletek mellett feltalálhatók. S ott találjuk mellettök mindjárt a pogány temetés nyomát is, a hőssel sírjában eltemetve lovát, s olykor még hű ebe vázát is. Eddig már is az ország minden részében : Anarcson Szabolcsban és Teremián, Vereben és Gralgóczon, Szolyván és Battán, Pörök. Századok. 1878. 2