Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

18 A MAGYAR MÍiTÖRTÉNETI EMLÉKEK TANULMÁNYA. sön és Pilinben, Neszmélyen és Benepusztán Csongrádban találtunk ilyeket, s a vizsgálat csak most ismervén fel ezek kiváló érdekességét, sajátlag még ezzel a kezdetnél áll. — De a mint az eddigiek nemzeti muzeumunk nagyérdemű igazgatója által felismerve, egy teremben egymás mellett vaunak kiállítva, már is mily érdekes külön világot vetnek nemzetünk őskorára. Mindenütt a sajátos kengyelek, zabiák és fegyverek, vékony arauylemezű vagy aranyozott ezüstékszerek, azután itt is a bőröltönyt jelző csatok és szij végek találhatók. E mellett mutatkozik már a csikószőrből készült nemez a süvegen, lószerszám-szügyön vagya nyíl-tegezen. Legjellemzőbb mindenesetre e leleteknél a számosabb boglár és pitykealakú ezüst ékszer, melyekkel az öltöny, a lóbám sallangja díszítve volt; mig egyéb ékszerlemezek domború s kiverett művén sajátosabb alakú, keleti tulipánszerü virágok láthatók ; úgy hogy egy szellemesen régieskedő barátunk tréfásan, de találón a mai magyar népies pitykés és tulipántos izlés ama kezdetleges müvének nevezlieté, melynek kifejlődését még népűnk szűrein, himzésén, ládáin észlelhetni. Mind e leletek, ba nem is mixtatnak valami magasb műveltségi állapotra, mégis már saját műkezelést és műgyakorlatot látszanak tanúsítani. Altalok mindenesetre határozottabb fogalmat nyertünk bevándorló őseink sötét koráról. Megismerjük ezáltal öltönyüket, fegyvereiket, szerszámukat és ékszereiket, szóval művészetüket ; és maholnap reméljük, már talán csak képesebb lesz nemcsak a történelem, de még a történeti festészet és szobrászat is előállítani őseink bivebb alakját. — Mig eddig az archaeologiában legjáratlanabb s egyiránt legmüvészietlenebb kornak, a XVII-századnak ama képei szerint állitá rendesen ezt elő, ős magyar vezéreinket és királyainkat, a mint azokat a jó Kilián a nemzet szabadságáért elvérzett Nádasdy Ferencznek udvari metszője készíté az ura által 1664-ben kiadott »Mausoleum potentissimorum regum et du cum Hungáriáé« müvében. Ezek furcsa másolatai azután, melyeken például Árpád tigrisbőrben, Örs vezér pedig talán krónikái Ursus neve miatt, medve süvegben, Attila az akkori német Landsknechtek redős és bugyogósan bő csizmájában s a mai attila-dolmányban, mig mindannyi a XY. századi olasz gyalogság hosszú vértjével — (mintha őseink infanteristák