Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

12 A MAGYAR MÍiTÖRTÉNETI EMLÉKEK TANULMÁNYA. így állottak már romban és töredékben századokon át, midőn a tudomány azokat is újra fölfedezte. Kimutatta, bogy búsunkból bús, vérünkből vér voltak egykor ; bogy régi nemzeti alakjaink, hagyományaink, hitünk, művészetünk megtestesült képei azok. De mig a történelmi vizsgálat rájuk jött, értelmük eltemetve feküdt régi bártyaokmányokban és codexekben, az építészeti műpákolyok tervrajzai és számításai tekercseiben ; a képeké az úgynevezett typologiákban és symbolikákban, pbysiologiák- és bestiariusokban. Ezekből kellett a tant felébresztenünk s a tudományt velők reconstruálnunk. Bármily kegyetlen és barbár tény is volt az, mely ez élő vagy csak tetszhalottat, nemzeti életünk e legbüszkébb emlékeit és hagyományait eltemette, mégis vigasztalódhatunk, hogy nem kell érte külön egymásközt pirulnunk. Ezt az elhanyagolást vagy rombolást, melyet műemlékeinken elkövettek, akkor az egész világon az újkori történet haladásnak és műveltségnek nevezte ; mint ma ismét barbárságnak és műhanyatlásnak bélyegzi. A nagy felfedezések s az anyagi sikerek feledteték a nagy műalkotásokat s a magasabb művészetet és műízléseket. A positivismus mindig kizárja a magasabb eszmei emelkedést, a transcendentalis eszményi irányt. De ilyenkor a teljes sülyedésben is eléri a nemesebb szellemeket a visszahatás, mint akár a bűnöst a bánat. — E lélektani mozzanat ismét a múltnak jobb emlékével a szebb jövő felé vezet. Beállott ez itt is nem rég. Mert alig ötven éve még, hogy a művelt külföld is ennek öntudatára ébredt. •— Violetle-Duc, a műemléktan mai legnagyobb mesterei egyike, élénk színekkel festi még a kort, midőn egyetlen műakadémia, egyetlen architektus vagy archaeologus sem álmodott már az antik oszloprendszer és szobrászat félszeg ismeretén kivül más nemzetibb műtudomány- vagy épen művészetről. — Es a kik nálunk e tant művelni megkezdők, még a felfedező mesterek : Boisseré és Caumont, Bloxham és Pugin, Kugler és Mertens tanítványai vagyunk. Azóta többen bejárván és számos kéz munkálván e tért, ma három évtized multán, hogy itt az önök dómja felől a felhívás hangzott, nagyobbára meghódítottuk már azt ismeretünknek. És ma azért méltán beszámolhatunk róla Önök előtt. Ezzel pedig mindjárt tájékozhatjuk Önöket és magunkat aziránt is,