Századok – 1878
Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.
IPOLYI ARNOLDTÓL. 11 3 ták, hogy a csúcsíves csipkés gót templomok talán gótoktól, a németek őseitől származnak, és magas, egymást keresztező íveikben erdeik terebély fái ágasbogas lombjait utánozták. Ama alacsonyabb félkörívű, szük ablakú komályos templomok pedig bizauti Ízlésűek. Pedig mi sem volt ennél tévesebb. — A gót nép soha sem ismerte a gót csúcsív-épitészetet, melynek első keletkezése nyomai Francziaországba a XI-dik századba visznek ; s a mit az ismerhetett, az épen a bizanti volt, Mig ama bizantinak vélt ennél jóval későbbi, úgynevezett román izlés volt. — Ehhez nálunk a kegyeletes népies hagyomány legfeljebb még azt toldotta, liogy minden ily avas, régies templomot Sz.-István vagy csak Sz.-László által építettnek mondott. Ámbár ez első királyainktól sok ezer emlékűnk közt egy sem maradt a föld felett, s legföljebb földalatti alapjaiban és későbbi képeiben kereshető. Vesztve végre a nemzeti hagyománynyal a vallásos érzetet, vagy hogy mondhatnók bátran megfordítva is : a vallásos érzettel a nemzeti hagyományt, — nem értettük többé emlékeink sajátságos ábráit sem ; nem szobrait és falképeit. A megcsonkított és letörött alakokban már csak szörnyeket és torzalakokat láttunk. Nem értettük ezeknek sem jelvényies, vallásos, typologiai és symbolikai, nem allegoriai és legendái jelentését. Ki tudta volna megmagyarázni, hogy példát mondjunk, a jáki vagy gyulafehérvári sat., vagy hogy épen talán a magyar utazó előtt ismeretesebbet nevezzünk : a bécsi Szent-István egyház kapuzatain, szentélyén sat. százakra menő töredék-ábrák sárkányölő, oroszlánnyargaló, pegasusi, syrenei, centauri, ló s majomfő alakjai jelentését ? Pedig ezek egykor mind világosan szólottak a néphez, mely olvasni nem, de alkotni tudott, s e képekben hitelveit s erkölcsi példáit kifejezve birta. Élénken fejezték ki azok hitnézetét, erkölcsi érzetét, sőt humorát is, emez életteljes vonatkozásokban, melyek valódi művészi teremtő lélekkel és tehetséggel voltak képezve-Egész múltját kellett felednie. Szakítania kellett nemzeti és vallási hagyományaival, hogy végre hamis isteneknek nézze, mint jelenleg a körülöttük lézengő helyi monda beszéli felölök. Új bálványokat kellett magának emelnie, hogy tisztelete régi képeit megvesse, kövekkel meghajigálja, s kezeiket és fejeiket letörve» össszerombolva hagyja őket ránk.