Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

882 A MAGYAR MÍiTÖRTÉNETI EMLÉKEK TANULMÁNYA. lón beszél, mint akár az őskeresztény basilikának vagy a gót dómnak torz és szörnyábrái s a középkori várnak masikuliai. Nyilván tehát minden ily műemlék elenyégztével történetkönyvünknek, melyet az ádáz idő úgyis kegyetlenül megtépett, egy-egy lapja szakad ki. — És mégis menynyit téptek rajta és szakítottak ki ebből is az idő s emberek egyaránt, hogy már alig maradt ránk néhány töredék. A legtöbbet már csak a földnek jótékony anyaméhéből, mely még fentartotta valahogy számunkra, kell kivájnunk. Nem csoda ! ki is tudott már e könyvből, ki az elrongyolt lapokról olvasni? ki értette régi Írásjegyüket? Az ősök nagy alkotási műtelietségének kimultával, kimúlt annak érzéke is. Elvesztettük azok Ízlését. Elfeledtük értelmét és jelentőségét. Hogyis ne? Ha az egész világ elfeledte már másutt is nagy emlékeit, elragadtatva nagyobb uj haladása gyakorlatibb apró sikerei által, hogy ne feledtük volna mi, kik rendesen a világáramlattal úszva, ha azt öntudatosan nem vagyunk képesek követni, legalább majmoljuk. Elfeledtük tehát mi is csak ugy, mint a többi Európa, őskorunk emlékeit ; el a középkori nagy műveket ; el még a renaissance alkotásait is. Már csak a barock, a czopf, a pohos és púpos, tekercses és csavaros, a frank s az empir izlés dívott, vagy épen a legújabb kor teljes Ízléstelensége, építészeink úgynevezett csupasz, kaszárnya vagy juhhodály-ablakos izetlensége. ízlést s műérzéket vesztve, csak bámulva állottunk nagyszerű műemlékeink előtt. Ha valahol ily műalkotmány elé vetődtünk, ha az utunkban állóba ütköztünk, mintegy sphynx-rejtély emelkedett elénk, sajátságos műformáival s ábráival. Kinek volt még egy-két évtized előtt is fogalma a középkori műstyl-különbözetről, vagy műemlékeink styljeiről s ezek korszakáról? Ki tudta már megmondani, mi sajátlag a román, mi a gót izlés? Mikor keletkezett melyik ? Meddig dívott ? Mikor múlt ki ? Némán álltunk középkori saját hazai alkotmányaink, tisztes ős basilikáink és magasztos dómjaink rongált s az értelmetlen újítások által alakjukból nagyobbára kivetkőztetett épületei előtt. A legtöbben a mint azokat megbámulták, legfeljebb azon ötletre jöttek, hogy ezek csupán az építőmesterek játszi szeszélyének sajátos művei lehetnek. De még a műveltek is csak úgy gyanítot-