Századok – 1878

Dr. ORTVAY TIVADAR: Pesty a szörényi Bánság tört. - III. 841

844 TÖRTÉNETI IRODAT.OM. csátkozni, mint nem volt az a római korszakra nézve, de miután kiindúlási pontjává tette, nézetem szerint legalább jegyzetben igazolni kellett volna eljárását. A Maros-Tisza-Duna-Erdélyköznek a magyarok által történt elfoglalására azt mondja, bogy az legvalószínűbben a 896-ik évre eshetett. Nagyra becsülöm egy oly jeles kritikusnak és tudósnak véleményét, milyen szerzőnk és meg is vagyok győződve, hogy e nyilatkozata egy meggondolt combinatio eredménye. De miután gyűjtött adatomból azt látom, hogy Mailáth az eseményt 889-re, egy német névtelen 892-re, Horvát István a 894. előtti időbe, Virág, Benedek 894-re, Petrovics Frigyes, Budai Ferencz, Bárány Ágoston, Preyer János és a Közhasznú Ismeretek Tára irói 895-re, Svastics 896-ra, a Brockhaus-féle lexicon 899-re, Péczely József 900-ra, Engel egyszer 904-re majd 906-ra, Gebhardi szintén 906-ra teszik, hogy tehát itt már 17 évnyi differentiával állunk szemben : ezt tekintve, mindenesetre megnyugtató lett volna, ha kitűnő szerzőnk saját véleményének valószínűségét okadatolta volna. Több helyt olvassuk nála, hogy Ohtom tartománya a Marostól Widdinig terjedett, s állítását a Vita Sancti Gerardi forrásmunkával igazolja. Csakhogy ép e forrás, mely a Xl-ik századnak egyik legbecsesebb ereklyéje, nem ezt bizonyítja, mert Ohtom, a terület hűbérura a Körös és nem a Maros folyótól uralkodott Widdinig. Hiszen az életírat határozottan mondja : »Serviebát eidem viro terra a fluvio Keres (Wion szerint : a fluvio Chrysius) usque ad partes transilvanas et usque in Budin et Zeren«. A hűbértartomány eredeti határa ugyan a Maros folyó volt, mert ettől kezdve birta azt eleinte a honfoglalás által legyőzött Glad, Ohtom őse. Sz.-Istvánnak több irányban elfoglaltságából azonban Ohtomra nézve azon viszonyok állottak be, hogy tartományát lassanként a Körösig terjesztheté ki éjszakon, így tartom én a Névtelent a Yita-val megegyeztethetőnek. A Vitáról lévén szó, el nem hallgathatom, hogy kevésbbé tartom igazoltnak azt, midőn Pesty rája mint alapforrásra hivatkozhatnék, helyette inkább Prayra hivatkozik, miként ez a 341-ik lapon történik, hol Ohtom legyőzetéséről van a forrással teljesen megegyezőleg szó. Midőn továbbá Pesty magyar nemesi hűbérröl szól (456. lapon), azt hiszem, ellenkezésbe jön újabb jogtörténetírásunkkal. A régi controvers nézetet, mely mellett egy Virozsil is annyit kardoskodott, manap már nem gondolom fentarthatónak, mióta Szalay, Wenzel és Hajnik e kérdést oly plastice kidomborították. Elismerem, hogy gazdászati szempontból birtokviszonyaink tekintetében oda jutottunk volt, hová az európai feudalismus,