Századok – 1878
Dr. ORTVAY TIVADAR: Pesty a szörényi Bánság tört. - III. 841
TÖRTÉNETI IRODALOM. 845 de hogy nálunk akár politikai, akár marjánjogi szempontból vett hűbériség létezett volna, tagadom. Még a királyi donationális birtok sem volt egyéb beneficiumnál s mint ilyen is lényegesen különbözik a feudumtól. Még az aujoukori banderialis rendszerrel szemben is tagadhatónak vélem a feudum léteztét, lia mindjárt külső jelentkezésében, formaiságában ahhoz hasonlítni látszik. Itt természetesen nincsen helye e felfogás okadatolására, de hivatkozva legújabb jogtörténetirásunkra, ha jeles iróink művei mcgtisztúlnának oly kifejezésektől, melyek átalánossá lettek kellő alap hijával és melyek számtalan esetben csupa megszokottságból ejtetnek ki. Nagyon sajnálom, hogy Pesty nem közli ott, hol az egyházi viszonyok rovatában a sebesi föesperestségrül szól, a főespeiestek névsorát. Midőn egy pár évvel előbb a csanádi püspökök mellett a csanádi kanonokok névlajstromát is összeállítottam, a legelső sebesi főesperest nyomát 1345-ben találtam. Pesty sokkal koraibb adatot, 1334-ből valót, említ jeles művében, hogy még több ily adata lehet s azért sajnálom, hogy azokat itt nem közölte, hacsak talán a Il-ik kötetben nem fogja azt tenni, mire őt az egyház-megyei Schematismus érdekében ezennel fel is kérem. Az eddig mondottakon kívül csak is két dolog még az, melyet jeles tudósunk művében nem találok egészen valószíuűnek. A szörényi róm. kath. püspökök névsorának közlése alkalmából Pesty az említett püspökök közti nagy időközöket nem véli egészen a források hiányának tulajdonítkatni, mintsem inkább annak, hogy a római katli. egyház híveinek száma nagyon megfogyott. Másutt pedig a karán-sebesi czimerről beszélvén, azt sejti, hogy a pecséteken alkalmazott jelvények eltorzítása nem a pecsétvéső kiviteli ügyetlenségének, kanem inkább annak tulajdonítandó, hogy egy század leforgása alatt a pecsétnek használói a régi jelvények értelmét elfelejtették. Nem tartom valószínűnek az első nézetet azért, mert az egymásra következő püspökök létezése, a köztük levő időiír daczára is, a kath. hívek oly nagy megfogyatkozása ellen szól. Azt kellene fölvennünk, hogy ujabb s ujabb kath. telepek vándoroltak be, kik időnkint aztán püspököket kaptak volna. A nagy hézagok daczára is a rövid püspök lajstromban bizonyos folytonosságot láthatni. — A másik nézetet pedig azért nem tartom valószínűnek, mert még sem tudom feltenni, kogy használatlan levő pecsétekkel szemben a feledékenység oly nagy volt volna, miszerint a várkapúból méhkas, az oldalukon levő átjárásokból dobpörgők, zászlóból balta, a török fej falevél lehessen. E metamorphozisnak minden bizonynyal a feledékenységnél okadatoltabb motívuma volt. íme mindaz, mit e nagy munka ellen felhozni tudok. Két-
