Századok – 1878
KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791
836 ADAT-ÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETÉHEZ közt, február 20-kán kelt levelében1 ) már azt írja oratorának : Szepest oda ne ígérje bármi történik, sőt Regéczet és Tokajt is csak a végső esetre engedje át s igyekezzék ezenkívül minél rövidebb határidőt tűzni ki, mely alatt János a török ellen nyilatkozni köteles2). E levelet a lundi már nem kapta a békekötés előtt, nem is volt rá szüksége ; lassanként beleélte magát a váradi udvar gondolkodás módjába, Ferdinánd helyzetét hasonlítgatta Jánosével, megmérte a rosz és a jó következményeket : Kassa, Erdély követelésétől elállott s egyebekben is lassankint engedni kezde s bár betegsége az ágyhoz szegzé, búzgón működött az egyesség létrehozásán. Január végén azt írja már (beteg ágyából) Ferdinándnak, hogy az eddigi tárgyalások után ítélve nincs oka a béke felől kétségbe esnie; alig egy héttel rá arról tudósít, bogy időközben a fegyverszünetet a pataki fölhatalmazás szerint márczius közepéig meghosszabbítá s mivel a körülmények javasolják, a béke mellett egy hosszú, egy esztendei fegyverszünet fog köttetni3). — Jánosék lemondtak Szepes követeléséről, a lundi ama kivánat képtelenségét, mely szerint János tüstént tartozott volna a török ellen nyilatkozni, belátta. — A mint a lundi Ferdinánd specialis jóváhagyása nélkül ment Váradra, úgy a tárgyalásokat is csaknem minden correspondentiát megszakítva folytatá. Később4) menti magát a mért nem írt ; két oka volt, úgymond, egyik betegsége, melybe minthogy gyakran fölizgatták a tárgyalások, két izben is visszaesett, másrészt az a körülmény, hogy bizonytalant nem akart írni. Mennyire nehezen ment az alkú : épen a lundi e leveléből képzelhető ; »háromszor szakítottunk meg minden tárgyalást — írja Ferdinándnak — s valahányszor tudtára akartam adni fölségednek, mindannyiszor újból kezdettük. A mit ma elhatároztunk, az holnap érvényte-1) Mint a többiek, a Hungaricák közt. 2) Erre nézve így szól a febr. 20-ki levél: Igazságtalan lenne ha János: a Turcarum invasione tutus, partem nostraminfestari otiose sedendo intueretur, id quod nos solum absurdissimum, sed a concordia etiam ilia et confoederatione plus quam alienum esset. 3) Jan. 29. és febr. 7. Az előbbi kiadatlan (a Hungaricák közt), az utóbbi Buchholcznál. 4) Márczius 7-diki levelében.
