Századok – 1878

ZSILINSZKY MIHÁLY: A magyar nemzeti történetírás kezdete. Székely István krónikája 767

786 A MAGYAR NEMZETI TÖRTÉNETÍRÁS KEZDETE és a Hunyadiak korára. Az egész krónikát pedig végzi, 1558. Kr. u. vagyis a világ teremtése utáni 5520-dik esztendővel. Azon körülmény, hogy az események évszám szerint, minden okozatos összefüggés nélkül adatnak elő, igen töredékessé és darabossá teszi az előadást. Majdnem minden mondat élőiről kezdődik, a szerint amint egy vagy más ország, egy vagy más nép vagy fejedelem története lép előtérbe. Csak oly eseményeknél mulat hosszasabban, melyek epochalis jelentőséggel bírtak, vagy a melyek őt mint papot, vagy mint hazafit kiválóan érdekelték; pl. llóma alapításánál, Krisztus születésénél, Attila és Hunyadi hadjáratainál. De e mellett figyelme kiterjedt a kulturális viszonyokra is. Gondosan följegyezgette a híres költők, tudósok, művészek születési és halálozási évét ; a fő, — tudományos intézetek, egyetemek alapítását, a könyvnyomtatás mesterségének feltalálását s az új testamentomnak latinra való fordítását Erasmus által ; kiterjedt figyelme az erkölcsi és természeti világ tüneményeire is. Nemcsak azt mondja el, hogy a házassági törvény mikor javíttatott, és hogy a tolvajokat mikor kezdték akasztani (1592) hanem azt is, hogy a háztartásnál szükségelt fűszereket, vagy amint ő mondja »drága szerszámok« a gyömbért, fahéja, szegfű és szerecsendió, mely országokban teremnek. Mind ezen tartalombeli változatosság mellett az események fölfogásában nem igen tér el a középkori historikusok azon felfogásától, melynél fogva azok minden változást, vagy természetszerű tüneményt közvetlenül az isteni beavatkozás eredményének tartottak. Az üstökösök és más csodás égi testek megjelenését ő is úgy viszonyítja az emberek cselekedeteihöz, mint azok. A szerencsétlenséget és nagy csapásokat ő is az isten haragja következményének tekinti, mint azok. Ilyenekben, de kiváltképpen a bűnökben látja és keresi ő az okokat, »melyekért — úgymond — a mennyei isten a birodalmakat egyik nemzetségről a másikra forgatta, kiből nyilván megérthetjük, bogy e világ nem szerencséből birattatik, hanem az egy Istennek gondviselésétől, rendelésétől és birodalmától.« Igen ritkán történik, hogy Székely az események természetes összefüggését kiemelné ; csak úgy önkénytelenül sóhajképpen mond néha véleményt, mely szerint valamely esemény előbbeni