Századok – 1878

ZSILINSZKY MIHÁLY: A magyar nemzeti történetírás kezdete. Székely István krónikája 767

774 A MAGYAR NEMZETI TÖRTÉNETÍRÁS KEZDETE talmas benyomásai alatt mindig veszít erejében a mult emlékezete. S ez lehetett egyik oka annak, hogy a tárgyban dúslakodó korból sok történeti énekünk elveszett, vagy jobban mondva, feledésbe ment. Mindamellett, ba Mátyás balála után nyugalmas időszak következett volna be, talán legalább az írásba foglalt dalok jutottak volna el a mi korunkra ; de a beállott általános zavar és dúlás közepett lebetett-e valakinek kedve énekelni ? s csodálkozhatni-e a felett, hogy a meglevő daloknak legnagyobb része is elkallódott ? A mohácsi vész előtti korszak siralmas egy korszak volt e tekintetben is. Csak a nagy nemzeti katastrófa utáni időkben kezdtek egyes lelkesebb férfiak gondolni arra, hogy a boldogtalan időkben, midőn az országos zűrzavar, a vészes pártoskodás, a lelket lehangoló corruptio nőttön nőtt ; midőn a török beütések következtében bizonytalanná vált a nemzet megmaradása : midőn a közállapotok folytonos változása következtében a hazafiak érezni kezdték, hogy a régi jó erkölcsök kihalóban vannak, hogy nincs a magyarban többé igazi hazafiság és nemes önfeláldozásra szükséges férfias erő : — ekkor e siralmas időkben kezdtek komolyan gondolkodni a felett, hogy a régi dicsőségről szóló történeti dalok föleleveníttessenek, összegyűjtessenek és nyomtatásban is megörökíttessenek. III. S e téren Tinódi Sebestyént illeti meg az elismerés koszorúja. O volt legszorgalmasabb és legtiszteletreméltóbb munkása a nemzeti szellem ébresztésének ; ő adta ki legelőször nyomtatásban az általa írt históriás énekeket. Származására nézve Tinódi nemes ember volt ; de anyagilag tönkre jutván, vagyontalan állapota arra útalta, hogy lantjával fölkeresse az előkelőbb főurak hajlékait, s azoknak mulatságait történeti dalok elzengésével fűszerezze. Mint vándor énekes faluról falura, városról városra ment és beutazta egész