Századok – 1878

Dr. ORTVAY TIVADAR: Pesty a szörényi Bánság tört. - II. 733

736 TÖRTÉNETI IRODALOM. yes feldolgozása szembeötlő s lapokat kellene betöltenünk, ha ennek érdemleges ismertetésébe akarnánk bocsátkozni. Aránylag kevesebb az, amit a kereskedésről és a családokról mond, de ez a dolog természetében fekszik. A culturális tényezők e megye múltjában is ritkább jelenségeket képeztek a politikai mozzanatoknál, következőleg az okmánykészlet is soványabban tartalmazza a műveltségi adatokat. A kép azonban, melyet magunknak a Szörénység kereskedelmi és iparviszonyairól a közölt adatok segélyével alkothatunk, eléggé tájékoztató. Karánsebes, Orsova, Szörény jelentékeny kereskedelmi telepek. Karánsebes a XYI-ik században, de sőt már a XY-ikben árulerakó hely. Az itt levő harminczadot az 1498-ik évi 34. tcz. ugyan a temesvári főharminczad fiókjának mondja, de kétségtelen, kogy fontossága az erdélyi fejedelmek idejében emelkedett. 1583-ban Báthory Zsigmond azt egy évi tartamra 6000 magyar forintért elzálogosította. De a kereskedésnek azon neme is, mely a háborútól veszi lendületét, mutatkozott a karánsebesi kerületben. Rákóczy fejedelem idején török kereskedők 20,000 vég abaposztót tartottak Karánsebesen lerakva. A kereskedés lendítéséhez hozzájárult némileg az itt fennálló sóárusítási hivatal. A pósta a XVI. és XII-ik században különben e vidéken sem volt még kereskedelmi, hanem csak állam-szolgálati intézmény. Kereskedelmi czikkekűl a karánsebesi különös szépségű cseresnyék, a karánsebesi csigák, az ottani buza, az erdélyi só, szücs-czikkek, pokróezok, aranypor, posztó és kordován-bőr említtetnek. A kereskedéssel pedig leginkább törökök, ráczok és görögök foglalkoztak. Az aranymosási iparág tekintélyes fokon állhatott és azzal még a megyebeli nemesség is foglalkozott. Jelentékenysége mellett bizonyít az, hogy Pemphlinger Márk királybíró és a szebeni kamara grófja 925 forintot adott kölcsönül avagy előlegül a Karánsebesen nyerendő aranyra. A szűcsmesterség is azonkép nagy fokra emelkedett a karánsebesi kerületben. A szűcsáruk árát, melyek Karánsebesből Erdélybe hozattak, az 1556. és 1560. évi erdélyi diéták szabták meg. Az itt készült pokróezoknak is jó liire volt. Ezeknek nagy keletje volt Pozsonyban is, hol az állandó áruk egyik főczikkét képezték. Ha Nagy Iván nagyszerű genealógiai művét tekintjük, bizonyára nem igen gondolhattuk, hogy annak köteteiből csak Szörény-megyéből is annyi család kimaradjon. Pedig hogy ez tettleg így van, mutatja Pesty művének azon fejezete, mely a szörény-megyei családokról szól. Egész lajstromát közli azon neveknek, melyeknek nyomaira bukkant buvárlatai közt. Ezeknek genealógiája akár egy külön munka feladatává nőhetné ki magát. Pesty azonban csak a főbb családok nemzékrendét