Századok – 1878

Dr. ORTVAY TIVADAR: Pesty a szörényi Bánság tört. - II. 733

TÖRTÉNETI IRODALOM. 737 közli, mint a Bakóczy, a macsovai Birtha, a Bizerei, a Csornai, a temeselyi Désy, az örményesi Fiáth, a Fodor, a Gámán, a Gerlistyei, az Ivuly, a karánsebesi Jósika, a Laczugh, a Milcanda, a Macsovai, a Morzsinay, a szavóji Pobora, a Peika, a Pribék, a liakoviczay, a karánsebesi Simon, a Tivadar és a karánsebesi Vajda családokéit. És mindez nemcsak genealógiai tekintetben nevezetes, mert hiszen meglepetve ismerjük fel a leghitelesebb emlékekben sajátunkul azt a vidéket, melyet még a legközelebbi napok is Magyarországhoz nem tartozónak tanítottak. Egy további bepillantás pedig arról győződtet meg minket, hogy sokan ezen családok közül oláh eredetűek, kik azonban századok folyamán át a haza igaz fiainak érezték magukat és a magyar nemzettel magukat teljesen azonosították. Mert a szörény-megyei nemesség egyaránt élvezte a birtokjogot és befolyását a közügyekre ; a hivatalokat nemesi jogánál és képességénél fogva foglalta el ; a törvény előtt teljes egyenlőség volt érvényben. Az sem érdektelen tudnunk, hogy a házi családi élet lényegileg hasonló lehetett ahhoz, mely Erdély déli részein dívott, a nemzeti közérzület fényes tanuságaúl pedig szolgálhat a magyar nyelvnek nagy elterjedése, miről a Pesty által közlött okiratok tesznek bőséges tanúbizonyságot. Ezen a nyelven hivataloskodtak a törvényszékek, a báni tábla, a vármegye, Karánsebes városa és a statusnak minden közege. De itt nemcsak a hivatalos nyelv érvényesüléséről van szó — jegyzi meg helyesen szerzőnk —- mert ha tanúvallomások, végrendeletek, ájtatoskodások és a magán élet egyéb nyilvánulásai alkalmával a magyar nyelv használtatott, ezt nem lehet egyébre magyarázni, mint hogy a családi élet szentélyében is otthonját találta a nemzeti nyelv. Sokat mondó tanítmány ez valóban egy oly idő számára, mint a miénk, midőn az új rend elleni reactio az átmeneti nehézségek leküzdését izgalmas jelenetek erőszakos előidézése által még folyton nehezíti. A birtokviszonyok tekintetében jellemző még, hogy mig a szőrénymegyei nemesség egyaránt élvezte a birtokjogot, az alatt a lugos-karánsebesi bánok közül, talán az egy Mutnoki Mihályon és esetleg Palatics Györgyön kivül senki sem volt szörény-megyei birtokos, de a karánsebesi ispánok vagy castellánusok mindig a birtokos osztályhoz tartoztak. Az utolsó fejezetben a szerző a czimerekröl szól. A Szörényi bánság saját czimerrel nem birt és a bánság hivatalos kiadványai az illető bánok magán pecséteikkel hitelesíttettek. A XY. századból több oklevelet ismerünk, melyek a szörényi bánok magán pecsétei alatt keltek. Azonban a szörényi kerületek már saját pecséteikkel éltek, habár kezdetben a sebesi kerület-50*