Századok – 1878
Dr. ORTVAY TIVADAR: Pesty a szörényi Bánság tört. - II. 733
TÖRTÉNETI IRODALOM. 735 ság« hierarchusa a kis-oláhországi Osernetzen vagy Szörényben székelt; liogy az oláhok az »üldözés korszakában« keletkezett aradi, karán-sebesi, verseczi és temesvári püspökség alá kerültek; hogy a Mátyás király 1479-ik évi levelében említett Joannicius erdélyi érsek volt, kolott mindezen állításokkal szemben kétségtelen, hogy Magyarországon ily régi görög püspökségek nem léteztek, vagy ha a XV. és XVI. században voltak is görög-keleti püspökök hazánkban, azok nem megkatározott, területileg megállapított püspök-megyék felett hivataloskodtak. Egyetlen törvény, egyetlen királyi rendelet sem nevezte őket metropolitáknak. De már maga azon tény is, kogy Erdélyben a görög-keleti püspökök a református superintendensnek voltak alárendelve, kirekeszti azt a lehetőséget, hogy a görög-keleti egyház feje Erdélyben érseki méltóságot viselt. Az osztrák házból származó királyok csak erdélyi görög nem egyesült püspökről, és nem metropolitákról szólnak. A váradi görög püspökség a XIII. század előtt nem szünketett meg, mert okiratilag kimutatható, hogy 1204-ig midőn egy ilyennek felállítása terveztetett, egyetlen görög püspökség sem létezett. A szilvási, vádi, feldiódi püspökségek úgy értendők, kogy az említett helyeken görög-keleti zárdafőnökök ültek, kit a fejedelem püspöki czimmel magasabb tekintélyre akart emelni. Ami a kierarckia képződését illeti, helyesen jegyzi meg szerzőnk, hogy ha Saguna »Bánságában« a csanádi püspökség évszázadokon át fennállhatott, akkor nyilván a görög hierarchiának sem álltak volna ellent a barbárok, akik különben is nem oly folytonossággal taposták az ország földét, mint amikép azt Saguna, a történeti köztudat ellenére feltüntetni látszik. Amit az »üldözés korszakában« történtekről mond, az nem állja ki a történeti kritikát, mert a karánsebesi püspökség 1865 előtt soha sem állott fenn a verseczi mellett mint külön püspökség. Az üldözési korszak alatt, Saguna az erdélyi fejedelmek korát érti, de nem kellett volna felejtenie, kogy épen az erdélyi fejedelmek sürgették azt, hogy az oláhok az isteni tiszteletet ne szláv, hanem oláh nyelven tartsák és kogy ők maguk 1648-ban csak nagy berzenkedéssel fogadták el az olák liturgiát. Az a Joannicius pedig, ki Mátyás levelében említtetik, belgrádi metropolita volt, metropolita Nándoralbensis, és nem Alba-Juliensis. Sajátszerű is, hogy Saguna az idézett királyi rendeletből törvényt csinál, és belőle egy 1-ső czikkre hivatkozik, mintha törvényczikkek sora állna előtte, midőn nevezett évben országgyűlés nem is volt. Amit szerzőnk Szörény-megye alkotmánytörténetéről, és mint Erdélynek részéről mond, azonkép kiváló közlemény. Itt is az adatok sokasága, a felkutatott nagy anyagnak ügyes és szer-Századok. 187 8. 50
