Századok – 1878

Dr. ORTVAY TIVADAR: Pesty a szörényi Bánság tört. - II. 733

734 TÖRTÉNETI IRODALOM. gálati tény eredményeit és mivel a Csernovics Arzén előtti egyházi állapotok legkevésbbé ismeretesek, azért azoknál hosszasabban időz és pedig nemcsak a Szörénység külön történelmének érdekében, hanem — miként mondja — azért is, hogy másokban kedvet ébreszszen a tárgygyal tüzetesebben foglalkozásra. Külön tárgyalja egyébiránt a római kath., külön a görög-keleti egyházak és külön a karánsebesi görög-keleti püspökség történeti alakulatát s mindezt oly higgadt objectivitással, mely példáúl szolgálhat arra, mikép kelljen ily difficilis tárgyat kezelni, anélkül, hogy az felekezeti szempontból sértővé, egyoldalúvá félszeggé vagy irányzatossá váljék. Még ott is, hol vitális érdekeket bolygat fel és támad meg,hangja az előítélettől mentes és irányzatosság nélküli történetíró komolyságából pillanatra sem vetköződik ki, s e magatartás nyilván nagyon öregbíti bennünk azon erős meggyőződést, hogy azokat az adatokat, melyeket ellenérvelésében felhord, hamisítatlanúl vesszük kezeiből. Az a chaos, mely kiválólag a görög-keleti egyházi viszonyok történeti terén uralkodott, megfoghatóvá teszi, miként érvényesíthették magukat az irodalom s ez által a közmeggyőződés terén is teljesen önkényes, okadatolatlan, irányzatos felfogások. Ezek concipiálásában pedig senki sem oly merész és ügyes nem volt, mint az a Sciguna, ki a 48-iki reactionak szövetségese és az orosz propagandának részese volt. E férfiú, ki oláh létére az oláhokat elnyomó szerb hierarchia hivévé és bűntársává szegődött, az irodalom terén is azon könnyű lelkiismeret sugallatait követte, mely őt a politikai és nemzetiségi harczban ösztökélte. Legalább meg vagyok győződve, hogy azon történeti botlásokat, melyeket műveiben oly sűrűn elkövetett, nem mindig a tudatlanság szülte. Nem is botlásokról lehet tehát nála mindig szó, hanem ferdítésekről s ezek egy oly férfiú szájában és tollában, ki a tanultság hírében állván egy nagy tömeg szemében tekintély volt, kétszeresen veszedelmesekké válhattak a történeti igazságra. Az egyházi történelem substratája is alkalmas tényezőül kínálkozott neki irányzatos törekvései elősegítésére ; és Pesty érdekesen, de ép oly alaposan elénk tárja a férfiú állításainak tarthatatlanságát. Ilyen az a több alkalommal hangoztatott állítása, hogy Erdélyben már a régi korban is görög-keleti érsekség és metropolitaság állott fenn ; hogy a váradi görög püspökség már a XIII. század előtt megszűnt és hogy ahhoz Bihar, Békés, Arad, Szatmár, Szabolcs és Mármaros tartozott ; hogy Szilvás, Eeldiód, Vád mind megannyi püspökség volt mai értelemben, hogy az általa »Bánságnak« nevezett tartományban azon okból, mivel itt gótok, vandalok, longobárdok <'s végre törökök tolongtak, a hierarchia meg nem gyökerezhetett, minélfogva a »Bán-