Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - II. 687

KÁROLYI ÁRL'ÁDTÓL. 731 gondoskodand, félő, liogy később, lia akar is valamit tenni fölséged, már biába teendi1).« Az urak részéről az, bogy Ferdinánd palam és publice mindenkit, a ki érdeklődött az ügy iránt — s ki ne érdeklődött volna, beleavasson a tárgyalásokba, túlzott követelés volt : de csak természetes visszahatása annak a bizalmatlanságnak, melylyel Ferdinánd magyar alattvalói iránt viseltetett. Oly fontos stadiumában a nemzet életének, mint a milyennek épen ez idő mutatkozott, kapitányai : Fels és Katzianer idegenek voltak, diplomatái közt nem akadunk egy magyarra; kétségtelen pedig, lia maguk a békülékeny magyar urak közbeléphetnek s legalább részben rájok is bizatik királyuk, hazájuk ügyének tárgyalása : az eredmény hamarabb elérhető s kielégítőbb lesz vala, mint a minő lett. Ez alatt Brodarics biztostársa Frangepán a kalocsai érsek a Zápolyához küldött Tamás kanonokkal julius első napjaiban megérkezett Körmöczbányára. Valószínű, hogy az első találkozás, melyben a dolgok futólag lőnek megérintve, anélkül, hogy igazi tárgyalásokba bocsátkoztak volna, a már egy hó óta veszteglő lundi érseket kihozta türelméből. Mint Frangepán átalános kifejezéseiből következtető, nem várhatott semmi jót ; hevességében, a nélkül, liogy alkalma lett volna a tárgyalások menetéről tudósitni Ferdinándot : azt írta ennek, hogy a kalocsai nem hozott egyebet magával, mint húzástvonást, üres szót s hazugságot ; mentegeti magát, hogy ennek nem ő, hanem Zápolya az oka, ki magától önként mitse cselekszik, a kit hajtani kell a békére. Azt tartja, úgymond, Brodarics is, — s »mindketten, ha lehetne nekik, térden állva könyörögnének fölséged előtt ; mert ismerik urokat, tudják, hogy a maga jószántából sem az ország sem a keresztyénség javára nem fog tenni soha semmit, hanem kényszeríteni kell, hogy tegyen.2)« »Jól ismerem a vajda termé-*) Nos liaec significamus cum his golummodo qui eius (t. i. M"' V.) sumus consiliarii. Si tarnen audiret Mta

' Sua externos, qui nunc in uno nunc in alio loco conveniunt tractatum de eorum permansionc : longe alia ab illis Mtas

sua intelligeret, quibus nisi mature providerit, verendum est ne postea etiamsi quid facere vellet vel posset, frustra omnia faciat. -) Et si permitteretur ei?, haec supplices et genubus eomplicatis