Századok – 1878
KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - II. 687
722 ADALÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETEHÉZ belebocsátkozik Ferdinánd az eddigi tárgyalások menetének rajzolásába, kimutatja hogy soba nem ő, mindig János kérte a békét; bebizonyítja, hogy ugyancsak János volt minden egyesség meghíúsítója ; szemére veti a fegyverszünet hitetlen megszegését, Kassa és Tokaj elfoglalását — s arra a következtetésre jut, hogy ő tőle Ferdinándtól sem lelkiismerete sem a közvélemény nem követelhet többet, mint a mennyit eddig tett s a legigazságosabb s helyesebb cselekedet volna az, ha jogait fegyverrel, erőszakkal akarná kivívni. S ha mégis a béke útját választja, erre részben egy magasztosabb gondolat, a keresztyénség közjava vezeti, melynek érdekében sérelmeit s a tűrt jogtalanságokat kész elfeledni, részben császári bátyja hő kivánsága bírja, kinek akaratját a mint illik szemei előtt hordozván, teljesíteni igyekszik. — Az instructio e bevezetése, eltekintve virárágos nyelvezetétől, egy benyomást tesz az olvasó lelkére. Bámulja azt a rendíthetlen bizalmat, melylyel Ferdinánd ügye igazsága felől gondolkodott s ama szigorú meggyőződésének, hogy csak ő lehet az ország legitim királya, félreérthetlen praegnans kifejezését. A közjogi harczok alatt, mely király és nemzet között az örökösödési jog elfogadásáig az országgyűlésen s azon kívül folytak, továbbá az Erdély birtokáért való törekvéseknél, a legitimitás e szigorú elvének, mely hajszálnyit sem akar engedni valódi vagy képzelt jogaiból, elég példáját mutatja történetünk ; de az utódok mindenütt csak Ferdinánd álláspontját foglalták el. A császári orator janin s elsején érkezett Bécsbe Németországból, a hol egyes fejedelmekkel alkudozott a német birodalmi ügyeket illetőleg; harmadnap Pozsonyba indult s onnan a Turzó által kirendelt fegyveresek kiséretében junius 8-kára szerencsésen megérkezett Körmöczbányára, a hol Brodarics István a váczi püspök három nap óta várta egyedül. A lundi érsek s Brodarics nem most látták egymást először ; már régi ismerősök voltak ; ugyanazon czél elérésében tud-*) . . cuius voluutati multum, uti par essot, a nobis tamquam fratris et clomïni nostri charissimi tribui deferrique sciret (t. i. az orator)
