Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - II. 687

KÁROLYI ÁRL'ÁDTÓL. 723 juk működni mind a kettőt s az egyiket nem kisebb energiával és jó akarattal, mint a másikat. A császári orator Wese vagy Veeze János, kit a volt dán király II. Christian emelt a lundeni, vagy helyesebben lundi érseki székbe, s ki annak bukása után száműzötté lőn, fáradhatlan energiával, ritka kitartással, szép tehetségekkel megáldott, inkább átalános műveltségű, mint iskolázott, tudományos férfiú volt. Miután a viszonyok Károly császár s az özvegy magyar királyné Mária szolgálatába vezették, új köre, új tere körülményeibe hamar beletalálta magát. Diplomácziai küldetésekben lőn több izben Magyar- s Németországon alkalmazva, sőt ez utóbbi helyen a császár állandó oratora volt. Ha, mint későbbi eljárásából a német ügyek körűi kitűnt, V. Károly környezete oly gondolkodású férfiakból áll, mint a minő Wese János volt, talán a sckmalkaldi háború ki sem törik Németországon. 0 — mint Ranke jellemzi őt1) — az egyházi formákkal s az ezzel sok tekintetben összefüggő birodalmi szerkezettel nem sokat goodolt : főczélja volt urát a császárt híven és hasznosan szolgálni. — Bőbeszédű, de figyelmes gondos, heves indulatú, kire a pillanatnyi változások nagy befolyással voltak, de kitartó ember : sokat használt urának. S a ki hosszú, sűrűen irott, bár igen sokszor semmitmondó leveleit végig olvassa, nem tagadhatja meg tőle elismerését. 2) Brodarics István a váczi püspök, János párthíve nem kevésbé ügyes diplomata. 0 és Frangepán a békepárt fejei János udvarában, azon (ha szabad úgy neveznem őket) idealistákhoz tartoztak, a kik különben nem ok nélkül egy erős alapon nyugvó, tartós békét, mely a két ellenkirályt együttműködésre képesíti, szerettek volna mindenkép létrehozni. S ha hű volt Brodarics 1) Deutsche Gesch. im Zeitalter der Reform. IV. 92. 2) Legnagyobb baja volt szegénynek, hogy öt arany scudi napidijából — a mi bizony egy császári ioratornak nem is sok — nem tudott kijönni s ha aztán valami kegyd jat nyervén, ezzel remélte jövedelmeit fokozni : a Welserek s a Fuggerek, kik a pénzt számára expediálták, ily esetben előbbi adósságai törlesztésére a nyert remuneratiót lefoglalták. Akárhány levele tele van efféle pauaszszal s néha elkeseredettségében visszahíva tását sürgeti, vagy azzal fenyeget, hogy majd talál ő magának olyan urat. a ki becsületesen fizet neki.