Századok – 1878

BUNYITAY VINCZE: A váradi káptalan legyilkoltatásának hagyománya 577

578 KÜLÖNFÉLÉK. vábbá Gauheu') német író munkáját, s végre a királyi tábláink egy 1734. január 13-án fölvett pörben hozott ítéletét. A szebeni végzés így hangzik : »a váradi káptalan helyébe, mert hogy azok megrontattanah az ö bálványozásoknak okáért . . . tartassék más két pap, Kanisay János és Foris pap«2

), hogy azok »a vármegye notariusával egyetemben« a hiteleshelyi teendőket végezzék.3

) Ezen végzésnek »megrontassanak« szavát Keresztury az ő latin munkájában »destrueti sunt« kifejezéssel fordítja le s azon kifejezésnek oly értelmet ad, hogy »legyilkoltassanak.«1) Tehát első indokolása egyetlen szón alapszik, s ez egy szóval is önkényesen bánik cl, mert minden, ki magyarul tud, tudja jól, hogy »rontás, megrontani« szavaink sohasem egyértelműek a »megölés«-sel, a kérdéses helyen pedig nem jelentenek egyebet, mint hogy a váradi káptalan tagjai katli. hitük (bálványozásuk) miatt alkalmatlanokká lettek a hiteleshelyi levéltár kezelésére. Ilyen értelmezést igényel egy másik 15G6. márczius 10-én Tordán kelt országgyűlési végzés, melynek a már idézett szebeni végzés csak folyománya volt, s mely igy szól : »egyenlő akarattal végeztetett, hogy afféle egyházi renden való személyek, kik az pápai tudományhoz, és emberi szerzéshez ragaszkodtanak, és abból megtérni nem akarnak, az ő felsége (Szapolyai János Zsigmond) birodalmából mindenünnen kiigazíttassanak. Az váradi káptalannak ő felsége ez jövő virágvasárnapot hagyta, kik ha meg akarnak térni, házakban, szőlőjükben, marhájokban (ingóságok) jószágokról elválva, kiket ő felsége magának akar tartani, békességvei megmaradhatnak ; ha pedig az Istennek igéjét nem akarják venni, személyekben marhájokkal egyetembe, valahova akarnak menni, szabadon elbocsáttassanak.«5

) *) Helyesebben : Gauhe. 2) »Johannes Kanisay et Christopherus presbyteri.« Kincstári levéltár : Acta Paulinorum Convent de Nagyfalu. Tasc. 1. N-ro 5. — A vármegye nótáriusa pedig alkalmasint Literati Albert volt, mert 156 7-ben harmadik requisitorúl ez említtetik, i. h. 3) Szilágyi Sándor : Erdélyi országgyűlési emlékek. (187 7) II. 327. 1. 4) »Quibus verbis: quoniam illi destrueti sunt, numero multitudinis enuntiatis non tantum Capituli abolitionem ; verum etiam Canonicorum sublationem hic patratam fuisse satis innuitur.« i. m. II. 40. 1. B) Szilágyi Sándor: Erdélyi országgyűlési emlékek. II. 302. 1.