Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - I. 46

BOTKA TIVADARTÓL. 47 inkább ép maggá vált egy ezeréves államnak. Petiig mily reménytelennek mutatkozott akkor a népek sorsa, ha meggondoljuk, hogy néhány kevés század tartama alatt, előtte a világhódító hunok és avarok, utána a hatalmas kozárok, besenyők, úzok, volga-bolgárok rendre megbuktak s vagy más népbe olvadtak, vagy kiírtattak ; a számban és erőben tetemesen megnyomorított magyarság pedig túlélte mindnyáját, sőt máris pár év múlva, a hires Palaczky jóslatának daczára, ezeréves államiságát betöltvén, más újat fog kezdeni. Midőn erre gondolok, megjelennek velőmben azon sok erkölcsi, szellemi s anyagi tényezők, melyek ily hosszú s a halandóknak az egek kegyiből csak ritkán s kivételesen adott eredményt biztosítani képesek. A magyar fajnak ezen talányos kiválása nem számából veszi magyarázatát, mert hiszen az eredeti magyarságot tekintve, az aránylag csekély volt, mi annak bizonysága, hogy az erő nem rejlik mindig a számban. És mégis e sajátságos történet nem vakon, hanem észszerűleg indokolva állott elő, mit ezen értekezésem folyamában igazolni fogok s azt tüntetni ki, hogy a magyar felismerte Európa borongós egén ama vezércsillagot, mely őt ledőlt országok romjain, biztosan vala czélja felé vezetendő. Ha a magyar faj eredetének s állami megalapításának története immár betetőzött volna, fölöslegessé válnék itt több odavágó kérdéseknek vitatása; ámde eddig azon kérdésekre legjelesebb élő íróink szemközt állanak egymással ; s még távol látszik lenni azon időpont, midőn az általuk támasztott viták el lesznek végleg döntve. Bátran folytassák a versenyt, az érdeklődő nagy közönség okulására, sőt adjanak példát s kedvet a készülődő újabb erőknek is, de e mellett az évek ezeres száma teljes lesz s imádni fogjuk a magyarok Istenét, ki megadta érni nemzetünknek e hosszú s dicső életet. A reánk nehezedett súlyos napok titka : fogjuk-e ezen ezeres fordulón, a hálás unokákhoz, illetőleg, a honalkotó első fejedelemnek Árpádnak dicsőségét érdeméhez mért emlékkel örökíteni, mikép csak imént a nagy német nemzet kegyeletes fiai tevék, a honszabadító Hermannak — »Liberatori Germaniae« — győzelmi helyén, óriás müszobfot állítván, melyen a fenyegető kard