Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - I. 46

48 millenarium. s a lábbal taposott római sas, büszkén intik a sarjadékot, liős atyáik lelkes követésére. Méltán felvillanyozta e szép példa legrégibb hírlapunk derék czikkezőjét,midőn ily ébresztő szavakkal fordúlt a közönséghez: »Közeleg a honszerzés évének ezer edik fordulója, s nem látszik semmi komoly készület megünneplésére«. Helyes figyelmeztetés. Az idő azóta sebesen haladt és sajnos, nem vehetni észre komoly készületet a nagy nap méltó megünneplésére. Egy vezérkedő törvényhatóság ilyetén figyelmeztetésre bona fide azt határozta : hogy van még reá elég idő. Pedig bizony alig van. Hiszen lia megkérdezzük a történelmet azon kérdésünkre : mikor fog Magyarország államiságának ezeréves fordulója valósággal betöltetni ? mit eddig pragmatice megfejtve nem tudunk, a mulasztás aggodalma meglep bennünket. Jelen értekezésem ezen kérdés megvitatásával foglalkozik s összefüggésben tárgyalandja azokat is, melyek nélkül ezen epochalis esemény jelentősége nem érthető. Legújabb időnkben néhányan legjelesebb történt tudósink sorából, 2

) egyes idevágó kérdések körül atkletai virtuozi!) Pesti Napló 1875. 190. sz, 2) Rövid három év óta négy koszorús tudósunk Vette osti'om alá ft magyar történelem régi vára korhadt bástyáit, melyeken tágas réseket törvén, a sötét századok míívc romba öléssel fenyeget. A kezdők élén áll a M. Történelmi Társulat nagy érdemű és tudományú másodelnöke : Ipolyi püspök. »Beszterezebánya városa miveltségtörténeti vázlata« czímii munkájával és rima-szombati elnöki epochalis beszédével : » A nemzetiség és állami nyelv történeti alakulásáról«. Alig tettük le kezünkből a gondolatok és új eszmék ezen gazdag tárházát, nyomban követte s méltó tudományos diesöítés-tárgyáúl szolgált Scdamon-nak : »A magyar haditörténethez a vezérek korában« czímü, a tavalyi »Századok«ban közzé tett jeles értekezése. Mennél mesteribb építő kezekre mutat ez, annál rombolóbb erőt és merészebb czélokat tartalmaz Hunfalvi) Pálnak nagybecsű »Magyar Ethnographiája« , vagy mint találóan nevezik némelyek, a magyar történelem históriai encyclopaediája. Végre sebesen vágtat ezek után éles kritikai új fegyverével felpánczélozva Pauler Gyula : » A magyarok megtelepedéséről«, (a folyó évi Századok-han) és hol azokat elérte, »veni vidi vici« modorban megvív velők, eredményezve részben szép foglalást, de részben provocálván újabb rohamaival további küzdelmeket, miket a hozzáértők szíves figyelmeztetése viszonzásáúl, úgy hiszem, el is fogadnak.