Századok – 1878
SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - II. 487
494 MAGYARORSZÁG S A BA.IOR ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁBORÚ. mányférfiak az illető egyliázi s világi főurakkal Bécsben tartandó újabb tanácskozmányra készültek. Azért is Mária-Terézia aug. 22-én felhívta császári fiát, közlené vele kívánalmait s tegye meg észrevételeit az utóbbi magyar értekezlet jegyzőkönyvére és pedig pontról pontra ; hogy továbbá hallgassa meg Albert berezeg, valamint Hadik és Lascy grófok véleményét is, az utóbbiakét különösen hadi szempontból. A fejedelemnő ígéri, hogy ő részéről minden lehetőt el fog követni; de az eredményről biztosát nem mondhat, mert a magyar országgyűlésen jószándékú, azonban igen elfogúlt tömeggel van dolga. Kéri végül fiát, hogy a jegyzőkönyvet augusztus 29. vagy 30-ikán küldje vissza, mivel akkor gyűlnek össze újra a magyar urak Bécsben. x) József császár azonban egészen más irányban volt elfoglalva. A hadi szerencse az északról előnyomuló porosz hadakra mosolygott; az öreg Laudon amiatt elvesztette lelki nyugalmát s bátorságát, úgy hogy midőn augusztus 9-én Frigyes király fivére, Henrik berezegnek sikerült ügyes taktikájával Niemes mellett az osztrák sereg fölött némi csekély előnyt vívni ki, ez elegendő volt Laudon tábornokot annyira zavarba hozni, hogy ijedtségében jó állomását elhagyva, a legnagyobb rendetlenségben hátrált. E csapás leírhatlan benyomást gyakorolt a főhadiszálláson , különösen József császár kedélyére. 0 azonnal Laudon táborában indúlt, hol mindent a legnagyobb zavarban talált, »lehetetlen« — írja fejedelmi anyjának — »az itt uralkodó zűrzavart s ellenmondásokat ecsetelni. Mindenki ki van merülve, különösen a könnyű lovasság halálra fárasztva. . . . Félek, hogy a legkisebb lárma teljes visszavonúlásunkat fogja okozni.2) Könnyű elgondolni, hogy ily körülmények közt Józsefnek sem kedve, sem ideje nem volt, a magyar értekezlet jegyzőkönyvét elolvasni s annak ajánlatait komolyan vizsgálat alá venni. Azért is gróf Pálffyt sógorához, Albert herczeghez s Hadik grófhoz utasította, hogy ezekkel végezze el dolgát ; a mi meg is történt s szeptember 2-ikán már arról tudósítja Mária-Terézia fiát, hogy a magyar nemesi fölkelésről szóló iratokat már megkapta r; Arneth, i. h. III. 60. 1. 2) Reimann, i. h., 137 s k. 11. — Schmöker II. 169. s k. 11.