Századok – 1878

SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - II. 487

SCHWICKER J. H.-TÖL. 489 nemesség szűkkeblű féltékenységén legjobb szándoklatai is hajótörést szenvedtek. Ez országgyűlés eredménytelensége volt tehát legfőbb oka annak, hogy Mária-Terézia minden áron kikerülni iparkodott annak újból leendő összehívását ; inkább az ország első méltóságát, a nádor állását is betöltetlenül hagyta, csak ne kelljen nádorválasztásra egybehívni az országgyűlést. Látván a rendek konok, önző magatartását, egyik levelében így nyilatkozott : »Ez országgyűlés nagyon megismertette velem az embereket; ha csak ez a hasznom volna is, megelégedhetném.« x

) Gróf Eszterházy, magyar kanczellár, a bajor örökösödési háború veszélyes stádiumában, a magyar főurak tanácskozmányának jegyzőkönyvét átnyújtván a felségnek, kifejté az országgyűlés szükségességét, mert csak ez úton lehetséges a nemesi fölkelést szervezni s Magyarország összes véderőit egybegyűjteni. A fejedelemnő helyeselte e javaslatot ; máskép nyilatkozott azonban József császár, mihelyt ama tanácskozás eredményéről tudósíttatott. Gúnyosan jegyzi meg, hogy erre nincs mit mondania, a magyarok nagyon szeretik a maguk formalitásait ; csak arra kéri fejedelmi anyját, hogy ha az országgyűlés valóban szükségessé válnék, menjen személyesen Pozsonyba, különben üdvös eredményt nem igen remélhetni. 2) Hogy József császár épen nem rokonszenvezett a magyar alkotmánynyal, tudvalevő ; de téves felfogás volna ez antipathiát merő önuralmi vágyakra vagy épen magyarellenes érzelmekre vezetni vissza. Mária-Terézia épúgy, mint József látták s érezték egy tömörült, erélyes fejedelmi kéz által összetartott, egységes ország hatalmát. Poroszország növekvő jelentősége, bámulatos győzelmei s közmivelődési úgy, mint politikai fejlődése okait leginkább ez egységesített kormányzásban találták fel, s tudjuk, hogy Mária-Terézia vonakodva bár, sőt néha akaratlanúl, József császár pedig határozott elszántsággal lettek e tekintetben is a »gonosz szomszéd« utánzó versenytársai. A múlt század utolsó évtizedei általában egész Európában nem voltak kedvezők a középkortól átöröklött rendi alkotmányok !) Horváth, i. h. 418. 1. — a) Arneth, II. 3 72. 1. Sehwicker, i. h. I. 176. 1. 34*