Századok – 1878

SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - II. 487

490 MAGYARORSZÁG S A BAJOR ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁBORÚ. fentartására. Többnyire el is avúltak már, gépies formák voltak minden életerő nélkül s csak arra alkalmasak, kogy a modern eszme-áramlatnak ideig-óráig gátúl szolgáljanak s a kormányzásban szükséges és hasznos reformok behozatalát és kivitelét megnekezítsék. Az utóbbi mondható különösen a magyar rendi alkotmányra nézve is. József császár élénk figyelemmel kísérte az 1764-iki országgyűlés nehézkes, gyümölcstelen tárgyalásai folyamát; észlelte a nemesség kicsinyes s önző magatartását, melylyel minden jogosúlt újítást meghiúsított. Helyesen jegyzi meg Horváth M.,hogy a nemességnek ez országgyűlésen tanúsított magatartása szolgálhat kétségkívül kulcsúi József császár belpolitikájának indító okaihoz. O ez országgyűlés után nemsokára megkezdette magyarországi utazásait (1766-ban) s itt elég alkalma volt önszemeivel látni a nyomorúságot, melyet a rosz vagy kiányos intézmények a különben szép s oly gazdag tenyészetű ország virányain előidéztek ; alkalma nyilt öntapasztalatból meggyőződnie, mik igazak voltak a rendek panaszai az adózó nép sanyarú állapota fölött. Midőn pedig mindezt látva, visszaemlékezett azon kiáltó igazságtalanságra, mely szerint a javakkal s jogokkal oly gazdagon felruházott nemesség nemcsak a köztelkekben részesülni s a haza maradandó védelmére, mely különben is őt illette kiválóképen, bármi csekélyet is áldozni vonakodott ; hanem még az egyedül a nemesség díszére való s csupán nemes-ifjakból álló testőrseregben szolgáló fiai tartásának költségeit is a különben is túlterhelt szegény nép vállaira vetette: akkor villant meg igazságszerető lelkében síz az idővel mindinkább meggyőződéssé érlelt eszme, hogy az eddigitől egészen eltérő módon kell s lehet csak segíteni ezen , az aristokratia szűkkeblű önzése s visszaélései miatt sorvadozó, virágzásra különben oly képes s oly méltó ország százados bajain. Láttuk fentebb, hogy József fejedelmi anyjának ismételve ajánlotta a magyar nemesség közmegadóztatását, sőt erőszak alkalmazását is javasolta, és hogy folytonosan ostorozta, gúnyolta a magyar urak szűkkeblüségét, önzését, a közjó iránti közömbös*) »Az 1764-iki országgyűlés története,« 1. »Kisebb munkái« I. 421 122. 11.