Századok – 1878

SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - II. 487

488 MAGYARORSZÁG S A BAJOR ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁBORÚ. ségbe kerül, czéljának kellőleg még sem felel meg, s így az idő fejleményei s a szomszéd országok nagy állandó hadai mellett az ország védelmére s a béke biztosítására már elégtelen.« A királyné tehát akként óhajtotta szabályoztatní a nemesi fölkelést, hogy az ország vész idején benne biztos védelmét lelhesse. 2) Hanem tudjuk azt is, mily nagy és tartós visszatetszésre talált a fejedelemnő ezen reformáló törekvése ; az országgyűlés szükségtelennek állította az insurrectió módosítását, miután már különben is igen nagy állandó sereg tartutik s a határszéleket az új intézményü határőrök eléggé biztosítják ; veszély idejére pedig ezentúl is készeknek ajánlkoztak a karok és rendek vér őket s életöket áldozni fel a haza s a király védelmére ; különösen azt, hogy a felkelő nemesség száma határozatlan, hasznos ország-titoknak állították, mi csak emelni képes az ország haderejének tekintélyét a külföld előtt. 3) így aztán a nemesi fölkelés régi, nehézkes s hasznavehetlen szervezetében maradt meg. Mária-Terézia és József császár államférfiaikkal s hadvezéreikkel együtt most, midőn a porosz két oldalról támadta meg a monarchiát, s midőn egyes ellenséges csapatok mind jobban megközelítették már-már a magyar határokat is, elérkezettnek látták ama veszedelmes időpontot, melyben honfiúi kötelesség a védelem utolsó fegyvereit is megragadni. A magyar kormányférfiak tanácskozmányainak eredménye abban összpontosúlt, hogy Magyarország összes véderejének kieszközlése végett okvetlenül szükséges új ország - gyűlést hívni egybe.4) Mária-Terézia 38 évi kormányzása alatt eddig mindössze csak háromszor (1741., 1751. és 1764. években) hívta össze a magyar országgyűlést, s most már tizennégy év óta nem tartatott. Azon tapasztalatok ugyanis, melyeket a fejedelemasszony a legutóbbi országgyűlés alkalmával tett, egészen elkedvetlenítették őt, mert úgy honvédelmi és pénzügyi, mint törvénykezési és jobbágyügyi javaslatai nagyobbrészt siker nélkül maradtak s a 1) Horváth M. » A honvédelem történeti vázolata.« »Kisebb munkái« I. 233. 1. 2) Ugyanott 384. 1. 3) U. o. 234. 1. 4) Arneth, i. h., 418. 1.