Századok – 1878

SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - II. 487

MAGYARORSZÁG S A BAJOR ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁBORÚ. MÁSODIK KÖZLEMÉNY. Nem kis mérvben növelte az általános ijedelmet az a körülmény, hogy julius utolsó s augusztus első napjaiban a porosz hadsereg északi Csehország határait is átlépte s Laudon tábornokkal győzelmes harczot vívott, minek folytán az öreg harczfi csapataival hátrafelé vonúlt s József császárt és hadi tanácsosait nagy zavarba hozta. Mária-Terézia azért egyrészt kibékülési kísérleteit folytatta, másrészt pedig kettőztetett erővel igyekezett megvédni országait. Míg tehát megbízottját, báró Thugutot újabb útasításokkal küldötte Frigyes királyhoz béke-alkudozás szempontjából,1) addig Bécsben a magyar föúrak s különösen a megyei főispánok a fölött tanácskoztak, mikép lehetne Magyarország véderejét még fokozottabb mérvben igénybe venni. Láttuk, hogy Mária-Terézia és fia leveleiben többször volt szó a magyar nemesi fölkelés elrendeléséről ; de a fejedelemnő soha sem mulasztotta cl fölemlítni, hogy ezen insurrectió csak alkotmányos úton eszközölhető ki s a magyar constitutió értelmében az ország határain kívül nem alkalmazható. Különben a hadvezérek s katonai szakértők akkor is igen csekély becsűnek ítélték e nemesi fölkelést hadászati szempontból. Már az 1764-iki országgyűlésen terjesztette elő a kormány ezen nemesi fölkelés módosításáról szóló javaslatait, felhozván többi közt, hogy »a nemesi fölkelés, miután ennek felkészülése sok időt kiván, száma pedig a nemesi hadnak határozatlan, bár nagy költ*) V. ö. Reimann, i. li, 125. sk. 11. Századok. 1878. 34