Századok – 1878

Dr. PULSZKY KÁROLY: XVI. és XVII. századbeli megyer szövetdiszítésekről 460

KÜLÖNFÉLÉK. 463 Kendy Ferenczné végrendelete 1551. »egy tewzeth allyu elew kettew« ; Századok V. kötet, 151. oldal: Bothka Istvánné ladaiban való Morhanak Inuentariumia, 1615. »Hat aranyas Imeg wall. . . . Négy aranyas elew kethew. . . . Egy reczes paraszt ny elew kethew. . . Het vánkos hey himes. . . Egy vörös selyemmel varrott patyolath előköthő. . . . Eöt török kezkenyő. . . . Egy reczes lepedő. . . . Egy reczes kezkenyő. « — Századok, VII. k. 352. old.: Gróf Draskovith Johanna Maria, gróf Erdődy Miklósné hozománya 1652.-ből: 1 ) Selyemmel Aranyal feher Varrásos Reczés hötéses lepedő 40. 2) Item Sauos, Tablas, reczés kamoka hosszú és rövid abrosz N. 35. 3) Item asztalra való hosszú kendő kezkenyő selemmel aranyal fehér varrással varott és rövid kendők együtt N. 36. 4) Item selyemmel aranyal varot kicsin vánkoshé par 3. 5) Item selyemmel aranyal varot hosszú vánkoshé, N. 7. Kitűnik ebből, hogy a XVI. és XVII. században úri családjainknál dívott a viselet az ágy és asztalnemű díszítése, hímzése és varrása és ez czáfolatúl szolgál Lay úr fenidézett állítására, hogy ezen iparművészet a magyaroknál sohasem talált termő talajra, másrészt hazánk iparművészeti történetében egy fontos körülményre figyelmeztetnek. A képzőművészetek, az építészet, szobrászat, festészet hazánkban mindig szorosan követi a nyugati fejlődést, ennek közvetlen hatása alatt áll. Idegen művészek jöttek hazánkba s emelték itt az emlékeket, hazai művészeink Németországra, Német-Alföldre, Francziaországba vagy Olaszországba vándoroltak s itten nyerték kiképeztetésöket. A XVI. században gothicus izlés mellett az olasz s a franczia renaissance terjeszkedett s a keletkező barokk izlés első nyomai is föltűnnek. A képzőművészetek ezen összefüggésével a Nyugattal ellentétet képez az iparművészet egyik ágában, a szövő-iparban tapasztalt keleti befolyás. Magyarország iparmüvészetének egy másik ágában is tapasztalunk eltérést a nyugati fejlődéstől ; ez az ötvösség, az ékszerek díszítése, különösen a sodronyművel és zománczczal. A kutatás ezen kérdésre nézve eddig túlnyomólag avval foglalkozott, hogy az úgynevezett magyar-erdélyi zománczozás sajátos jellegét a nyugatitól eltérő tulajdonságait megállapítsa s ezen diszités-módnak alcsoportjait idő és hely szerint megkülönböztesse. De kevésbé foglalkozott a kérdés másik oldalával, nem kutatta, hogy találunk-e még másutt is és hol ilyen diszítésmódot, nem kutatta honnan eredt s mely befolyásoknak köszönte kifejlődését. Legrégiebb ilynemű zománczaink a XV-ik századba nyúlnak