Századok – 1878

Dr. CZOBOR BÉLA: Ipolyi: Beszterczebányai műemlékek ismertetése 432

434 TÖRTÉNETI IR0DAL01Ï. helyreállítását illetőleg, melyet nem fog nélkülözhetni senki, ha illőleg akarja megoldani feladatát. Az egész mű 39 fejezetre oszlik. Az elsőben bevezetés gyanánt a műemlékek fentartását és helyreállítását, azok szakszerű ismeretét és kellő méltánylását, mint a vallásos érzet és kegyelet, emelkedettebb nemzeti öntudat magasabb műveltség és finomúlt műízlés igényét, folyományát jelöli ki, melyet csak a durva műveletlenség, a materialisticussá vált irányú élet, haszonlesés és cynismus, a hanyatló civilisatio és cultura vethet meg. Azon örvendetes mozgalom és tevékenység daczára, mely a műarchaeologiai tanúlmányok körében hazánkban is nemcsak megindúltak, de a műveltebb közönséghez utat találva, mindinkább terjednek: fájdalom, még ma sem múlta idejét a félszegség, tudatlanság és tetszelgő álműveltség ostorozása, melyre Ipolyi jelen művében is fakad. f Álljanak itt szavai, s vésődjenek lángbetűkkel az unokák emlékébe is, nehogy barbár szentségtelen kezekkel lerombolják, mit az ősök áhítata és áldozatkészsége emelt, a mit az idő pusztító hatalma is mintegy tisztelettel kikerült. »A népről, — úgymond ő — mely múltja emlékeit nem képes méltányolni, mely azokat nem ismeri, jelentőségöket nem érti, művészetöket nem képes többé élvezni, el lehet mondani, hogy nem ismeri múltját, nem eredetét és fejlődését. Nem bírja annak folytonosságát, nem ismeri saját magát, nem tehetségét és képességét, nem nagyságát és dicsőségét. »Mint Afrika vándor lakója a nomád berber és beduin tompán érzéketlenül megy át földje ókori nagyszerű római műromjai felett; mint az egyptomi műföld nyomorúlt fellahja egykedvűn fészkel az őskor műalkotmányainak romjai közt ; s a rabszolga már bután felkaczag, ha a műfaragvány töredékébe botlott: oly képet nyújt valójában a műemlékeinket folyvást és már századokon át pusztító gondatlanság és érzéketlenség. De amazok mentbetők, mint elvadúlt korcs lakói a földnek, melyen csak tenyésznek, vagy mint idegen nomádok s rabszolgák rajta, hol e műveket nem őseik emelték, nem atyáik, nem vallásuk és nemzetök dicsőségének hagyományai. »Míg nálunk ellenben a gondatlanság mellett a gőgös tudatlanság s a tetszelgő álműveltség fanyar mosolyával nézi le az emlékeket, melyeknek minden romja és köve őseink emelkedettségének és nagylelkűségének remek műve. Melyekhez hasonlót mai czifraságaink ál- és pótdíszítményeivel nem vagyunk képesek nemcsak alkotni, de sőt felfogni sem. Mert megérteni vagy méltányolni sem bírjuk ama műérzéket és tehetséget, mely ezeket oly áldozatkészséggel alkotta. Valahányszor azonban ez a népek