Századok – 1878

Dr. CZOBOR BÉLA: Ipolyi: Beszterczebányai műemlékek ismertetése 432

TÖRTÉNETI IRODALOM. 441 történetében beáll, mindenkor a nemzetek hanyatlását jelzi ; me­lyek a mint nem képesek többé az ősök nagy alkotmányait fen­tartani, tisztelni és megérteni, azonnal megszűnnek képesek lenni azok folytatására vagy újak alkotására.« A beszterczebányaiegyházmegyei műemlékei melyek e mun­kában tárgyalvák, alapíttatásukat tekintve jobbára azon időszakba esnek, midőn a papság és szerzetesrendek elvilágiasodásával a mű­építkezések vezetése, a templomok, monostorok és zárdák alapítása csaknem kizárólag a világiak által történt. A XIII. század ele­jével és folyamán nemcsak külföldön, de hazánkban is elhagya­tottá lőnek a kolostorok építészeti iskolái ; kol előbb szerzetes férfiakat láttunk elfoglalva s köztük nevezetes művészeket ne­velve, ott ez időtájt csaknem teljes pangás állott be. A sz.-galleni, hirsaui, corvey-i, fuldai, paderborni, kersfeldi, reickenaui, osna­brücki, kildeskeimi stb. zárdák műiskoli kénytelenek lettek megosztani a világiakból czéhszerűleg alakúit társulatokkal a mű­vészetek összes ágainak gyakorlatát. Épen így látjuk hazánkban is a monostorok, nevezetesen a benedeki, prémontrei, cisterci és domonkosi szerzetesek műiskolái mellett, melyek a jáki, pannon­kalmi, ócsai, bényi, korpácsi, bél-káromkuti, arácsi, deáki stb. egy­házakban műirányaikat megörökíték, föltűnni a kazai műtörté­nelem mezején a vas-megyei Martyánczon Aquila János festőt, mint világit, aki a veleméri és valószínűleg több környékbeli templomot kifestett. Azon müépítészeti tevékenység, mely ez időtájt a világiak körében is megindúlt, jobbára a búcsúleveleknek köszönhető. Az Avignonban székelt pápák épen nem fukarkodtak e levelekkel, melyben búcsú engedtetik mindazoknak, kik a templomok építésé­hez bárminő módon hozzáj árúinak. így lettek a pápák főleg a XIII. és XIV. században, legfőbb factoraivá a csúcsíves műépí­tészet terjesztésének, a remek középkori dómok aránylag gyors és mesésen olcsó építtetésének. Ezen időtájt tűnik föl a mai besz­terczebányai egyházmegye területén egy nemes lovag alakja, ki később zólyomi főispán vala, Donch államférfiúé, kiben a világi fundatorok és donatorok egyik tiszteletreméltó, áldozatkész pél­dányát világítja meg Ipolyi jelen munkájában. E lovag genealógiáját tisztába hozta már Botka Tivadar e füzetek hasábjain (v. ö. 1876. évf. 112—124. 11.), kinek nyomdo­kain haladva Ipolyi, Theiner monumentáiban fölismerte azon nevezetes búcsu-okmányokat, melyek e főúr építészeti tevékenysé­gének megbecsülhetetlen adatait tartalmazzák. Donch lovag a Bytter-Balassák előkelő, főúri családjából származott s igen fon­tos szerepet játszott hazánk történetében. Róbert Károly meg­koronáztatása után a törvényes királynak hódol meg, ki előbb

Next

/
Thumbnails
Contents