Századok – 1878

THALLÓCZY LAJOS: I. Apafi Mihály udvara - I. 413

THALLÓCZY LAJOSTÓL. 419 Az udvarbíró rendes jelentést tett mindenkor a fejedelemasszonynak a gazdaság állapotáról, a számtartó beszámolt a jövedelmekkel, melyekről a fejedelemasszony által aláírt felmentvényeket kapott, Rendes határideje nincs a fizetésnek, avagy beszámolásnak; a mint nagyobb összeg befoly, azonnal beadják az udvarhoz, ha pedig pénzszűkében vannak, kicsiben kufárolják el a termést, vagy marhát. A mi a mezőgazdaságot illeti, arról csak annyit mondhatunk, hogy mindazok a vetemények, melyeket ma is vetnek, akkor is már majdnem mind termesztettek. A földek legnagyobb része búzával volt bevetve, melynek jóságát az akkori nagy kivitel igazolja. Nagyban termesztették a hüvelyes veteményeket, mint a borsót, lencsét, babot ; a len s a kendermag ültetése is kiváló gondozásban részesült. Adatok hiányában csak a conventiók összegezett eredményéből a következő veteményeket soroljuk fel : Buza, rosz, köles, zab, borsó, lencse, kása, kendermag, török búza, lenmag, haris. A termelés átlagára nem lévén megbízható adatok, csak a conventióban adott vetemények mennyiségét közölhetjük: a mennyiben az összes fejedelmi uradalmakon 734 köböl buza, 284 köböl rozs, 269 köböl köles s 535 köböl zab adatott conventióba. Nagyban virágzott a marhatenyésztés, valamint átalán Erdélyben. A marhabőrökkel, sertésekkel, gyapjúval rendkívül nagy a kereskedés, ezenkívül vágó-marhát is nagy mennyiségben szállítanak át a moldva s a lengyel határon. A többi jövedelmi forrás, miut említők a liarminczadokból, a bányák jövedelméből, a só-proventusból s a csere-kereskedésből telt ki. Vegyük rendre. Harminczadi hivatalok voltak : Szigeten, Kolozsvárt, Brádon, Maros-portuson, Láposon, Deézsen, Váradján, Szászvárosban, s Brassón, Törcsvárnál meg a Verestoronynál. A harminczad-bérlők feletti ellenőrzést Inczédi Pál vitte. A bérlők az egy Aport kivéve jobbára görögök, mint Horváth András, Kis Demeter, Hosszít Demeter. Legjobban a törcsvári harminczad jövedelmezett, 1664-től kezdve a bevétel fokozatosan emelkedést mutat. 1664-ben 4000 forintot mutat fel a görög nyugtája,