Századok – 1878

SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - I. 389

SCHWICKER J. H.-TÖL. 411 munkája nélkül a kardkordók is tétlenségre volnának kárhoztatva , nem nyervén a test kellő ápolást és tápot. E régi igazságot hozta Mária-Terézia fia emlékezetébe, mint józan gondolkozó, tapasztalt uralkodó, így írván : » A. nagy hiány jelenleg (júl. 24-én) minden tekintetben nem pótolható, mert az emberek egész szeptember hóig az aratási munkával vannak elfoglalva ; pedig Csehország pusztúlása miatt az egész monarchia 1Magyarország gabnatáraira van utalva. Továbbá Magyarországon a főurak nem bírnak hatalommal, hogy az embereket katonaságra szorítsák, mint ezt más országokban látjuk ; itt minden a megyék által vitetik végbe. Nem is tanácsolnám valamely főúrnak, hogy erőszakkal éljen ; mert lázadás volna annak következménye s nekünk nem volna elégséges katonai erőnk, azt leverni. Még az ujonczok beszerzésére s elfogadására is hiányzik a kellő számú sorkatonaság ; azért történt az év tavaszán, hogy az ujonczok egyenruha és katonai segédcsapatok hiányában, hetekig a megyeházakon, mint a kutyák, elzárva tartattak, miáltal a szegény emberek közt betegség és kétségbeesés támadt. Ily eseteket óvatosan kerülnünk kell jövőben. Hasonlókép áll a dolog a lovak tekintetében. Hatezer ló helyett csak háromezret kértünk s lesz sokkal több. Ez paradoxnak látszik s mégis úgy van. A buzgalmat féken tartani szükséges, s a mi még fontosabb, semmi bizalmatlanságot nem szabad a magyarokkal szemben elárúlni, mintha ők mit sem tennének a közügy érdekében s a monarchia jólléte nem függne szívükön. Hol sem jogunk, sem erőnk nincsen ott előzékenységgel többre megyünk, mint szemrehányásokkal. E nemzettel szemben különös módon kell eljárni. Én — mondja végűi a fejedelemasszony — mindig jó lábon álltam vele s máisok hasznát is vettem.« *) Ezúttal sem csalódott reményében a fejedelemnő. Magyarország akkori helytartója, Albrecht herczeg, Mária-Terézia veje, a csehországi táborba ment ; helyette gróf Esterházy Ferencz, a magyar kanczellár, indúlt Bécsből Magyarországra, hogy a főurakkal személyesen tanácskozzék a honvédelem felett, s azonfelül a világi s egyházi főurakat, továbbá a megyéket és városo!) Arneth, i. b. II. 361 — 362. 11.