Századok – 1878

SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - I. 389

410 MAGYARORSZÁG S A BAJOR ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁBORÍT, donítható, hogy mint említettük, maga Mária-Terézia sem bízott az osztrák igények szilárd jogosúltságában. Továbbá nem is tartotta érdemesnek egy darab föld végett háborúba keveredni, s ez által úgy saját, mint gyermekei s népei boldogságát, békés nyugalmát, sőt életét is veszélyeztetni. Másrészt azonban éles értelmével belátta, hogy az ügyek jelen stádiumában minden erőt megfeszítni szükséges, csak a monarchia s fia, a császár, tekintélye csorbát ne szenvedjen. Tebát bár sajnálattal, de szokott erélylyel s kitartással iparkodott József kívánalmait telj esitni. Már két nappal fentidézett panaszkodó levele után írja a fejedelemnő fiának, kogy a pénz s az újonczok tekintetében legyen teljesen nyugodt, meglesz mindakettő, még egy második hadjáratra is. A magyar nemesi fölkelés ellenben nem oly könnyű dolog, arról bizonyost nem mondbat, de remélli, hogy a magyarok s erdélyiek alkotmányuk szerint közre fognak működni, habár kissé lassan is. József mindazáltal nem nyugodott meg. A káború előrelátható veszteségei arra intették, hogy a szükséges pótlásokról s egy tartaléksereg felállításáról jó eleve gondoskodjék. Említette tehát anyjának, kogy meg kell kettőztetni az erőket; a kadseregnél lovakban is nagy a hiány ; úgy Magyar-, mit Erdély- és Gácsországban tehát szükséges annyi lovat bevásárolni a huszárok számára, a mennyi csak kapható, mert azoknak száma napról napra fogy.1) S nékány nappal később (július 19-én) ismétli a császár kérelmét a magyar újonczokra nézve, kik még mindig hiányzanak, miért a magyar ezredeket hadilábra állítani lehetetlen. Ez ügyet tartja József legfontosabbnak, s mégis eddigelé mindig ignoráltatott. Kéri azért fejedelmi anyjának e tekintetben is pontos és határozott intézkedéseit. 2) József császár e panaszai és szemrehányásai nem voltak indokoltak ; ő táborában egészen megfeledkezett a monarchia öszszes politikai s anyagi kelyzetéről s figyelmen kívül liagyta, hogy valamely ország fenntartása nemcsak a kard kataimán alapúi, kanem a szorgalmas, munkálkodó kéz is szükséges ahoz, melynek ï) Arneth, i. h. 339. 1. 2) ü. o. 356. 1.