Századok – 1878

SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - I. 389

SCHWICKER J. H.-TÜL. 409 földöli is alkalmas hadsereget zsoldba , s ez intézkedéseket csak mihamarább vigye keresztül. Hogy fejedelmi anyja és tanácsosai jól megértsék indítványait, hozzácsatolja még felvilágosításúl a következő megjegyzést: »Ha a monarchiát nevezem, az alatt az összes országokat, főkép Magyarországot is értem, kol azonnal az insurrectió s egyes csapatok vagy ezredek felállítása volna létesítendő; épen úgy Erdélylen is.« x) Ezen jegyzékben az önhatalmú katonát látjuk nyilatkozni, ki az adott viszonyokkal s intézményekkel keveset törődvén, egyenesen czélja felé tör, meg nem gondolva, hogy sok akadály tartóztatja fel őt ez úton, mi által védelmezett ügye még roszabb helyzetbe juthat. Monarchiánk szerencséjére József császár elsietett túlbuzgóságát óvatosan mérsékelte Mária- Terézia, ki fiának említett jegyzékére többi közt így válaszolt július 11-kén : »Mit ön német nyelven írt jegyzékében mondott, teljesítve lesz, de nem mind vihető ki vagy legalább nem az óhajtott gyorsasággal, ez áll különösen a pénzügyi viszonyokra nézve. A magyar insurrectió csak az ország belsejében szolgál s annak felállítása sok időbe kerül. Az idegen katonák — hol találhatók ? E tekintetben alkudozásokat kellene kezdenünk. Azonkívül a katholicus fejedelmek nem is igen rendelkeznek katonákkal, a protestánsok pedig mind ellenségeink. És az insurrectió — kérdi kétségbeesetten a fejedelemnő császári fiát — az insurrectió, a 40,000 újoncz, meg az idegen katonák védelmezzenek bennünket 100,000 kipróbált katona ellen ?« Ismerte ő szívtelen ellenfelét, azért vonakodott újra háborúba egyeledni ; már előre látta, hogy háza s országai veszélyben forognak, s meg volt győződve, kogy a veszély elhárítására pusztán a kard még nem elég. Kéri tékát fiát, hogy kössön békét a csatatéren, legyenek bármily súlyosak is a feltételek.2) Hogy Mária-Terézia, ez a bátor, hősies asszony, ki kormányzása elején fél Európa ellen felvette a keztyűt, most oly félénken, elcsüggedten beszélt, nemcsak előrehaladott korának s természetes női békeszeretetének, hanem részben annak is tulaj-x) Arneth, i. h. 325—326. 11. 2) U. o. 331 — 332. 11.