Századok – 1878
SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - I. 389
SCHWICKER J. H.-TÖL. 403 kelése mind az idézett mind a későbbi (pl. 1723 : 6.) törvényekben meghagyatott, de csak rendkívüli esetekre szoríttatván, az országnak rendes védelme, mind a személyes szolgálatot, mind a zsoldosok élelmezésére rendelt adót tekintve, egészen a parasztság vállaira tolatott, s így annak terke tetemesen nagyíttatott.«1) A nevezett törvény másik következménye a katonai kívatás keletkezése volt, minek következtén polgárság és katonaság közt lassankint ama válaszfal fejlődött,mely egészen legújabb védrendszerünk behozataláig a kon fiait egymástól elkülönítette. Még egy körülményre kell figyelmet fordítnunk. A nemesség, mely magát úgy a személyes liadiszolgálat, mint a katonaság fentartása alól feloldotta , sikerülvén neki a régi elvet »az adó terke nem a telken fekszik« (onus non inkaeret fundo) törvényben kimondatni, a nemesség, mondjuk, mindig idegenebb lett a nemzet nagy többsége előtt; minélinkább sértették kiváltságai a túlterkelt pórnépet, annálinkább felizgatták a kedélyeket. Tudjuk, hogy a nagy franczia forradalom kasonló állapotokból fejlődött. Hogy nálunk az ügyek oly véres kimenetet nem értek, annak oka jó részben a fejedelmek magatartásában rejlett, kik nem, mint Francziaországban, a kiváltságos nemesi rendet kiliívólag pártolták, kanem folyvást lelietőleg javítani iparkodtak a szegény adózó nép kelyzetén. Az állandó kadsereg felállítása nem történketett rendes sorozás útján, hanem a megszavazott létszámot toborzás által hozták össze. A fentartására szükségelt kadi adót pedig az országgyűlés állapítá meg, és pedig 1729-ben 21 /2 millió forint évi adóban, mely összeg 1751-ben 700,000 és 1764-ben újra 700,000 forinttal emeltetett, úgy hogy Mária-Terézia uralkodása második felében a magyar hadi contributio 3.900,000 frtot tett ki. Az 1741-iki országgyűlés a magyarországi állandó kadsereg számára hat gyalog- és lovas-ezredet ajánlott meg, azaz öszszesen 21,622 katonát; ezeknek tiszteit a századosoktól lefelé a vármegyék nevezték ki. A gyalogezred 3000 embert számlált, míg a lovasezred 1200 emberből állott ugyanannyi lóval. Ez J) llnrváfh, 5. h. 226. 1. Hem helyes tehát Meynert (i. h. 212.1.) felfogása, ki ezen 1815 : VIII. törvényczikkben »a nemes lemondás« müvét látja és azért a nemességet dicséri.
