Századok – 1878

SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - I. 389

396 MAGYARORSZÁG S A BAJOR ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁBORÍT, várai vannak, Ausztriának nincsenek, s liozzá még emennek rneszszeterjedő határait is őrzenie kell. Míg a hadsereg a külellennel küzd, könnyű addig az osztrák monarchia belsejében zavart s forrongást előidézni. Különösen G ács- és Magyarországra czéloz az aggódó fejedelemasszony. Ott (azaz: Galicziában) a »szabadság szelleme« még nincs elnyomva, a porosz és természetesen a lengyel király is hamar megragadhatnák a kedvező alkalmat. »Magyarország pedig ott áll minden katonaság nélkül, míg szomszédságában oroszok és törökök közt a háború kitörő félben. Ismerjük aporoszoknakellenünk irányzottkonstantinápolyi fondorlatait; a porosz király utolsó levele ottani ügyvivőjéhez bizonyítja , mint iparkodnak, fáradságot nem kímélve, ott is ellenséget szerezni nekünk, ki majdan a lefegyverzett s erősítetlen Magyarországot tetszése szerint birtokába vehetné.« Mária - Terézia ez aggodalmai nem voltak alaptalanok ; a bécsi kabinet politikai helyzete napról-napra kedvezőtlenebbé vált. A fejedelem-asszony tehát szakadatlanúl folytatta kibékűlési törekvéseit. Nemcsak hogy harczszomjas fiát ismételten unszolta a támadt viszály békés megoldására, de azonfelül kikérte ipjának, X VT. Lajos franczia királynak közbenjárását is. Csakhogy sem fia, sem a versaillesi udvar nem mutatkozott hajlandónak, az aggódó fejedelemnő kívánalmát teljesíteni. Az osztrák franczia szövetség, Kaunitz herczeg e sokat bámúlt »diplomatiai remekműve,« ez alkalommal bizonyította be leginkább gyarlóságát, sőt a bécsi udvarnak azt kellett tapasztalnia , hogy a franczia politika inkább a poroszéhoz közeledett, daczára a fiatal franczia királyné, Mária-Terézia szép s oly szerencsétlen véget ért leánya, Mária-Antoinette folytonos sürgetései- és kérelmeinek, melyekkel úgy a királyt, mint minisztereit az Ausztriának szerződésileg biztosított segély megadására buzdította. Francziaország minden áron megtartotta semlegességét. A második hatalom, melynek pártolására és támogatására Arveth, i. k. II. 182. sk. 11. V. ö. Zinkeisen ; Gescb. d. osniauisdien Reiches, VI. p. 200 — 201, 1,