Századok – 1878

SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - I. 389

SCaWlCKER J. H.-TÖL. 397 számítottak Bécsben, a szomszédos Szászország volt : a porosz királynak szintén régi ellensége. De ezúttal a bécsi államférfiak e reményökben is csalatkoztak. Részint az amiatt való félelem, hogy háború esetén a porosz Frigyes úgy, mint már 1757-ben tette, első sorban Szászországot s különösen Drezdát fogja megszállani, részint a remény, hogy a porosz barátság által sikerülhet a bajor bouyodalomból a szász udvar számára is némi előnyöket biztosítni: arra indította a szász választó-fejedelmet, hogy eddigi politikai rendszere ellenére a porosz királylyal lépjen szövetségre. A többi európai hatalmak sem voltak hajlandók a bécsi politika támogatására. Angliát nagyon elfoglalta az amerikai fölkelés; Oroszország pedig, különben is porosz Frigyes régi szövetségese, már csak azért sem pártolhatá Ausztriát, ha mindjárt őszintébb barátja is lett volna, mert Törökországgal vívandó újabb háború előestéjén állott. E körülmény legkevésbbé tetszett ép a porosz királynak. 0, ki a bajor bonyodalmak kezdetén már sejtette, hogy kardrántás lesz azok vége, már 1778. jan. 10-én azt az óhaját fejezte ki a szent pétervári udvarnál, hogy legjobb volna a törökökkel békén maradni, mivel Európa központján, Ausztria »telhetetlen nagyravágyása« miatt, a bajor örökösödési ügyből könnyen háború támadhat. x

) Felszólítja azért az orosz czárnőt: legyen segítségére »Németország elnyomott szabadságának.« Mily természetűnek kelljen tartanunk az orosz segítséget, legjobban mutatta a szegény, eldarabolt Lengyelország, mely szintén ezen »barátságos szomszéd« segélyében részesült volt. A töröli portát illetőleg, ezt »jó érvekkel« meggyőzhetni hitte Frigyes arról, hogy mily kedvező alkalom volna most, a bécsi udvar által »jogtalanul« elragadt országrészeit (értsd itt különösen Magyarországot) Ausztriától visszaszerezni, s hogy tehát inkább állna Törökország érdekében az osztrák hatalom ellen indítani háborút, mint Oroszországgal újítani meg a viszályt. '-) Hasonló szellemben működött a porosz ügyvivő Konstantinápolyban, mely fondorl átokról azonban Mária-Terézia s kör-*) V. 8. Zinkeisen. »Geschichte cíes Osmanischen Reiches.« VI. köt. 200. 1. 2) Ugyauott 201, 1.