Századok – 1878

Állandó rovatok - M. tud. Akadémia - III.

300 TÁRCZA. gyét is ; és mint macedóniai Fülöp a delphi szentély védelmének s amphyctioni szent szövetség határozatai végrehajtásának ürügye alatt megrabolta az istenek kincseit és leigázta a népeket : úgy ezek is könnyű móddal egész országokra és tartományokra tettek szert. A csel, a kijátszás, a szerencsevadászat diplomatiáját nyomon követte mindig az erőszaké; s az újabb kor szülte a katonák, a tábornokok ama diplomatiáját, kik nemcsak a sagum, hanem a toga redőiben is hadat hordtak béke helyett, és ezzel széttörték a koronákat és trónokat, leigázták a népeket, és füstölgő romokká tették az országokat. A legújabb kor így találta a diplomatiát, midőn követelő igényei ezt egy ujabb nemével szaporiták. Eleinte a tapasztalt utazók és touristák, majd a napi kérdésekbon jártas politikus journalisták, eme szellemi napi touristák, lépnek az előtérbe. A francziáknál s angoloknál többé-kevésbbé nyiltan ők viszik már régebben a diplomatiát. Austriában a Herbersteinok, és Zalánkeméni Kakasok óta Prokesch volt talán az első, ki az irányt méltón képviselte. Katona, hadíró, és hadtudósító, utazó, liirlaplevelező, politikai vezérczikk- és tárcza-író journalista, egyaránt otthon volt a népek s országok ismeretében és a Dagy politikai és irodalmi kérdésekben. E kellékek, kitűnő tehetségei s nemes jelleme mellett, teljesen képesíték az lijabb diplomatiai irányra, s azonnal egyrangra emelték más államok hasonló diplomatiai ügynökeivel. Kétségtelen, hogy a mint akkor a magasabb journalismus a külföldön már a diplomatia egyik tényezője és közege lett, melylyel ki és befelé nagy befolyást lehetett gyakorolni, úgy tehetséges férfiaí is a politika leghivatottabb ügynökei lehettek. A nap eseményeinek gondos megfigyelése, a sebes és alapos felfogás, a tények folytonos evidentiában tartása, pontos följegyzése és véleményezett, eommentált közlése, ezzel a messszebbvivő kilátások élesszemű észrevevése, az innen folyó combiuatiók felállítása és szellemdús apercuekkel kisérése, mint ezt a magasabb hírlapirodalom valódi hivatottjai végzik , mindannyi elsőrendű diplomatiai kelléket képez. A diplomatia ez új neme sem volt ugyan egészen új jelenség. A velenczei signoria küldöttei már századok előtt túltettek volt ezzel akár a mai reporterek avatottságáu és mozgékonyságán. Csak úgy be tudtak hatolni a nevezetesebb személyiségek magánköréig, mint akár a mostani legtolakodóbb interwiew-író journalisták. Az uralkodókat, azok udvarát és befolyásos államférfiaikat tetőtől talpig tollúk hegyére véve, a legrészletesebben írják le, — kinézésüktől haj- és arczszinöktől kezdve az udvari mende-mondáig, és finánczi állapotaikat, ami fő, egész az utolsó garasig élénken jellemzik. A tanács legügyesebb embereit, a kik száz mrtfldnyi tengeri uton, idegen népeknél és tájakon, ezer kereskedelmi alku cselfogásain keresztül mentek, küldötte, mint ambassadorokat az udvarokhoz, melyeknek szövetsége ügyes megnyerésével volt kénytelen már vesztett erejét a gazdag signoria pótolni. Minden tizennégy napban kellett ren-