Századok – 1878
Állandó rovatok - M. tud. Akadémia - III.
TÁRCZA. 301 desen tudósítást küldeniök, hogy a pregadik tanácsában, melyet hasonló ügyviselt éltesebb férfiak képeztek, kik az illető hely körülményeit saját tapasztalásukból ismerhették, számos hosszú estéken át felolvastassanak. Meglátszik ez anatomiálcon, a mint az uralkodók és államférfiak e jellemző és részletes leírásait elnevezték, a közvetlenség és frisseség, s a titkos részletek és rugók fölfedezésében az élethivatás és mesteri gyakorlat, melyet ebben sajátjokká tettek. Az újabb politikai journalismus e genrét csak jobban kimíveltc, és magasabb, általánosabb szempontra emelte. A hirlapi jobb reporter és levelező, ki az események jelzésében ismeri a magasb szempontot, melyből a tényt az előtérbe kell állítania, kinek a mily híven, oly öntudatosan kell a hírt, a beszédet, az iratot vagy társalgást reproducálnia, s a kellő oldalról bemutatni a hatás szerint, melyet elérnie akar, — folytonosan ily diplomatiai gyakorlatban áll. A tudósító, kinek nagy tapasztalással, mély psyeliologiai és physiognomiai tanulmányt kell párosítania, ehhez a tájékozó leírásokat plastikai erővel s az irály művészetével élesen színezve, jól felfoghatón kell előállítania és közben még mindig szeme előtt kell tartania azt is, hogy közlönye elveinek és feladatainak, valamint lapja szerkezete organismusának keretében magát alárendelve érvényesítse ; azontúl pedig az emberiség magasb erkölcsi érzete s eszméi előtérbe és kiinduló pontúi helyezésével a közérdeket és figyelmet felköltve hasson, — mindez — oly erős diplomatiai érzéket tanúsít, mely minden más iskolát bátran pótolhat. Természetes volt, hogy ez iskola emberei, a mint a napi kérdések tárgyalásával befolyásosán foglalkoztak , újabban a szerint már a politikai és diplomatiai pályákra jutottak. Prokesch már a világháborúk idején így mint hadíró és tudósító érdemelte meg sarkantyúit. Majd az akkori európai nagy kérdésekbe is beleszólott kortörténeti irataival s a szereplő egyéniségek jellemzésével s életrajzaival. Majd a politikai ellentétes vélemények vitatásában is föllépett. Nevezetesen mint az akkor nagy befolyású augsburgi Allgemeine Zeitung politikai czikkei írója, és »Von der Donau« czímü levelezője a keleti ügyekben, a görög és egyiptomi függetlenségi kérdésekben, a nagy világ-lapok, a Journal des Débats és a Times elleni czikkeivel vitázott. Sikerrel küzdött így nevezetesen Lamartine-nek a franczia kamrákban mondott fényes beszédei ellen. Ezzel nem kisebb szerencsével párosítá a tárczaírást, melyben utazásai, ethnographiai és művészeti tanúlmányait tette közzé. « 20**