Századok – 1878

H. L.: Márki Sándor: Sarkad története ism. 290

TÖRTÉNETI IRODALOM. 291 jegyzetet kívánt összeállítani, liogy némi jelét adja e helyhez való vonzódásának, melyhez a gyermekkor játékainak emléke köti.« Méltányoljuk e kegyeletet szülőföldje iránt, annálinkább, mert különösen a magyar alföld egyes városai történelmének megírása fáradságos buvárlatot és utánjárást igényel. Itt a történetbúvárnak helyi levéltárak szolgálatára nem állanak, mert a hosszas török birtoklás mindent megsemmisített. Csakis különféle diplomatariumokból, hazánk távol vidékein fekvő levéltárakból, a nép száján itt-ott felmaradt hagyományokból kell hangyaszorgalommal összeszedni minden csekély morzsalékot, mely az itteni hajdani viszonyok némi megvizsgálására szolgálhat. Sarkad nem tartozik azon városok közé, melyek hazánk történelmében kiváló szerepet vittek : mindazonáltal Márki Sándor könyvében sok olyat találunk, mi az itteni hajdankori viszonyokra érdekes világot vet. Legrégibb történeti okmány, mely Sarkadot említi, szerző szerint, a váradi regestrum. Ebben az 1217-ik évnél előfordulnak némely sarkadi lakosoknak nevei és így Sarkadnak már akkor mint falunak, léteznie kellett, ha ugyan a regestrumban levő »Surcud« név Sarkadot jelenti. Ettől kezdve egész a XVI. századig, az eddig ismert okmányokban, Sarkadról említés nincs. Csakis annyit tudunk róla Ember Pál egyházi történelméből, hogy tősgyökeres magyar lakosai korán elfogadták a reformatiót. 1556. eszt. Sarkadnak várként megerősített kastélya volt, melyet Sarkadi Farkas bírt s ezen időtől fogva már sűrűbbek és biztosabbak róla a történeti adatok. 1571. eszt. hódolt be a töröknek, de már 1599. eszt. Nyáry Pál a töröktől elvette, kitől azonban még ugyanazon évben a török visszafoglalta. 1606. eszt. ismét magyar kézre került. Az itteni őrségnek ekkor kapitánya volt Dormányi Péter, utána 1616. eszt. Vörös Márton, 1626. eszt. Csatáry János, ki a sarkadiakkal részt vett II. Rákóczi György szerencsétlen hadjáratában a lengyelek ellen. 1660. eszt. újra a töröké lett, majd ismét a magyarok birtokába került. Ezen időből (1677. eszt.) származik a városnak magyar köriratú hivatalos pecsétje, mely fiait vérével etető pe-