Századok – 1878

GYÁRFÁS ISTVÁN: Szeged város tört. írta Varga Ferencz ismertetés 279

286 TÖRTÉNETI IRODALOM. nomád életet élve, a míveltség és előhaladás igen alacsony fokán állottak, sőt Hornyikot is túlhaladva, a jászkűnszállásokat a szegedi mai tanyai szállásokkal hozza párhuzamba. Hogy a kúnok, midőn őket a tatárjárás után IV. Béla / 1244-ben Bolgárországból visszahívta, úgy mint az Árpád vezérelte magyarok, költözködő életet éltek és szövet sátorokban — domibus filtrinis — laktak, nem tagadhatni ; hogy közöttök, úgy mint a régi pogány magyaroknál a ker. vallás általános elterjedésére évtizedek valának szükségesek ; hogy mint a magyaroknál az ősi vallásnak a Yata által, úgy a kunoknál Aldamur ál -tal 1282-ben kitűzött zászlaját fegyverrel kelle legyőzni ; hogy mint a magyarok, úgy a kúnok is János pápának 1328. máj. 8-án kelt levele szerint az egész papi tizednek rajtok kizsarolása miatt a megtéréstől idegenek valának ; hogy a Csertán nemzetségbeli kúnok között még 1347-ben találkoztak kevesen, némelyek, kik szövet sátorokban — domibus filtrinis — laktak; bár ezért a költözködést rájok erőszakolni más körülmények tekintetbevételével nem leliet, szinte történelmi tény. Azonban nem lehet szem elől téveszteni, hogy a szállás szó nem ideiglenes vagy mai szállási, tanyai lakást jelent, hanem örökös letelepedési helyet; mert III. László 1279-ki oklevelében a kunokról ismételve olvassuk e kifejezéseket : »descendant et resideant« ; a magyarokról is azt írják a hazai krónikák, hogy azok 108 nemzetségének mindegyike az ország földjén birtokot nyert, mely szállásnak — descensus — neveztetett; s az ily szállási birtok az egész nemzetnek volt öntulajdona, s külön tulajdon csak a birtoknak a nemzetség tagjai közt megosztása utján keletkezett, azonban a jogközösség — a későbbi ősiségnek alapja — ezután is fenmaradt ; s a szállási örökös és szerzeményi birtok közt mindig nevezetes különbség volt ; mint ezt V. István egy 1271-ki oklevelében kifejezi, melyben egy birtokot örökösen egész tulajdoni joggal lïgy ruház át az adományosokra, mintha az nekik Sz.-István kordtól kezdve szállásföldjük — descensualis — lett volna. Midőn a kúnok III. László 1279-ki oklevele szerint IV. Béla által a kijelölt földeken letelepíttettek, ezen birtokokat nem egyes kún nemeseknek, hanem a hét kún nemzetségnek szállásokúi — descensus — szállásföldekűl adományozta, melyeket