Századok – 1878

HUNFALVY PÁL: Rumun történetírás - II. 183

1.90 TÖRTÉNETI IRODALOM. Roesler némely íumun szót, melyet a bolgárból származott-11 ak vél, a szamojédből akar megfejteni : teliát Eoesler nem tudott rumunul. Azután helyesen bizonyítja Hasdeu, hogy mind az orbonás, mind a rumun thrako-latin nyelvek, azért vau köztök sok eredeti thrak egyezés, valamint azokbau, természet szerint, latin egyezésnek is kell lenni. »De a rumun közelebb áll az orbonáshoz mintsem az olaszhoz, mert avval atyjáról, anyjáról, evvel csak atyjáról rokon.« A rumun Dunare (Duna) is az orbonásból megfejthető. Samonicus író, ki egy századdal ólt Traianus után, GO,000 kötetnyi könyvtárral rendelkezhetvén (Hasdeu mindent tud), a Danubios-ról azt mondja, hogy thrák nyelven felleghajtó-t jelent. Da az ind-európai nyelvekben ad-ni, re pedig pedig az orbonásban felhő ; ennélfogva dana-re felhő-adó. íme csak a rumun tartotta meg az eredeti Dana-re-1 (Duua-re-t); s most világossá lesz a rumun szitok : .bata-te Dunarea ! is, azaz verjen meg a felleghajtó. Verjen meg a Duna-folyó, semmit sem jelentene, nem is mondják ám : bata-te Oltulu, vagy bata-te Siretulu, vagy bata-te Prutulu (verjen meg az Olt, Szeret, Prut) hanem csak : bata-te Dunarea, a mivel nem a folyót, hanem a felleghaj tót, azaz mennydörgőt, értik. A rumun és orbonás közti viszonyt tehát ebben foglalja ö ssze Hasdeu : »hogy a határozott articulus utántevése, a genitivus és dativus egyenlősége, a futurumnak a voiu (volo) segédszóval és a 11—19-ig számneveknek a supra (spe) szó által kifejezése, valamint egy rakás nyelvtani és szókötési sajátság — melyeket a szerző majd akkor mutat fel, a mikor a dák nyelvet restaurálni fogja — mind azt hirdeti, hogy a rumun és az orbonás egyaránt két thrák - latin nyelv, de mindegyike külön-külön útra tért, és külön-külön független egyediségre jutott. A nélkül tehát, hogy a rumunok vagy dák-latinok és az orbonások, vagy cpirot-latinok, amazok a trájánusi Dakiából, ezek Epirusból, valaha összekeveredtek volna : nyelveik mégis, okvetetlenül kell, hogy kiváló hasonlatosságot mutassanak egymáshoz.« Ez, mint látjuk, nem igen czáfolja meg Roeslert. Másik állítása Roeslernek az, hogy a rumunban a gót nyelvnek nincsenek nyomai : pedig ha — a közönséges vélemény