Századok – 1878

Állandó rovatok - Vegyes közlések - I.

110 TÁRCZA. tényleg bebizonyítsam, cl nem mulaszthatom azt, hogy némely itt-ott észlelt hiányra figyelmeztessem. Meglehet, hogy a tanulmányozás túlságos siettetése, a munka közben való gyakoribb háborgatás vagy talán a sajtó is némely részben oka annak, hogy az idézetek nem egészen pontosak, söt egyes helyeken azt kellett észrevennünk, hogy szerző nem a kézirat eredeti szövegét, hanem vagy más kéziratnak, vagy ezen nyomtatványnak szavait idézi. Szerintünk a könyvésznek, ki fényképészeti vagy más rajzmüvészeti hasonmásokat nem használhat, törekednie kell, hogy mindazt, a mit a nyomda rideg eszközeivel híven, vagy közelítőleg is hasonlóan visszaadnia lehet, pontosan vissza is adja nemcsak a betűk nagyságára, de alakjára, valamint a sorok hosszaságára nézve is. Igaz, hogy így sem fogunk a leírt kéziratról színezett, eleven képmást nyerni ; de pótlékot, szükség esetében legalább hü vázlatot vagy árnyékrajzot fogunk nyerni. Ezen oldalnak inkább való méltánylását azonban a pliilologiai kritikának engedjük át, tudván azt, hogy a minket oly közelről érdeklő kéziratokról e tekintetben egy szerfölött pontos és terjedelmes!) munka van készülőben. Végre csak azt mondjuk a nyert Corvin-codexekre nézve : haragudjanak, mint tetszik szomszédjaink, hogy a szultán ezen becses ajándékával oly nagyra vagyunk ; hirdessék akár hogyan csodálkozásukat a fölött, hogy a magyar nemzet ezen rongyollott másod- és harmad-rendű codexeknek annyira örült, hogy még az országgyűlés is köszönetett szavazott ezért az ozmanlik uralkodójának, nézzék le azokat, mint kútfőket, az azokban találtató hibák és hiányok miatt ; mi azt hisszük, hogy talán restellik azt, hogy azon korból a barbárnak csúfolt magyar, már nyomdával is bírt, és oly páratlan, kincsü könyvtárral, milyent akkorból ők felmutatni nem képesek ! A szerző úrnak pedig e helyen köszönetet szavazunk, e valóban sok fáradsággal járt munkálatáért, kívánván, hogy hivatalos pályáján gyakran legyen alkalma irodalmi tevékenysége által ezen, meglehetősen elárvúlt, de lassankint a kellő érvényre emelkedő szakban ilyen szép eredménynyel közre működni. R. F. F. — Neményi Ambrus, ki a »Budapesti Szemlé«-ben három franczia államférfiról sikerült rajzokat közlött, s kinek Rabelais-jet valódi tetszéssel fogadta a közönség, legújabban a magyar irodalom - történetet